Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

NÉPHAGYOMÁNY - A csökmői sárkány története a korabeli okiratok tükrében

A csökmői sárkány története a korabeli okiratok tükrében A csökmői sárkány története a néprajztudomány művelőit már évtizedek óta foglalkoztatja. A történetről több felfogás alakult ki. Az etnográfusok egy része elfogadja ugyan azt a feltevést, hogy a sárkányfogás históriai tény, azonban úgy véli, hogy a történet egynémely epizódja hozzá lett költve, és így a sárkányról szóló szájhagyomány és a különféle feljegyzések nem fedik teljes egészükben a történteket. Az etnográfusok másik része viszont hajlandó elhinni, hogy a sárkányfogás teljes egészében úgy zajlott le, ahogy azt a szóbeli és írásos hagyomány elbeszéli, azonban ezt bizonyítani nem tudja, legalábbis ez ideig nem tudta, azért a két álláspont nem küzdhetett meg egymással a ténybeli érvek fegyverével. Hiányzott ehhez a sárkányfogás hiteles története, hiányoztak azok a korabeli írásos, feltétlen hitelt érdemlő dokumentumok, amelyek tárgyilagos tényközlésükkel eloszlatták volna a feltevések ködét erről a rendkívül érdekes, egyes momentumaiban valóban a költöttség benyomását keltő, sőt invenciózusságát tekintve akár teljes egészében is költött műként felfogható történetről. Meg kell tárgyilagosan állapítani, hogy a mesterkézzel szőtt cselekmény meglepő, elmés fordulataiból szinte önként adódott az a feltevés, hogy nem egy minden mozzanatában de facto megtörtént cselekménnyel állunk szemben, hanem egy olyan történettel, amely szorosan vett alapcselekményében is megragadta a mesélők és hallgatók fantáziáját, és arra ösztönözte őket, hogy a maguk képzeletéből is adjanak hozzá. A történetnek ez a fordulatokban, ötletekben való gazdagsága késztette minden bizonnyal Dömötör Sándort is arra, hogy Debrecen és az Alföld c. tanulmányában

1 hozzáköltöttnek tekintse a sárkányhúzásnak a férfihűtlenséggel kapcsolatos, kissé vaskos humorú, de jóízű csattanóját, mondván, hogy „önálló magyar adomával van dolgunk: hasonló tréfa változata sem a külföldi, sem a magyar adoma gyűjteményekben nem található". Annyira költöttnek, népköltészeti terméknek tekintette tehát az említett epizódot, hogy külföldi és magyar adomagyűjteményekben keresett hozzá analógiát. De nemcsak ő, hanem kívüle még számosan nem tételezték fel Csuba Ferencről, az országos liírre jutott kópéság értelmi szerzőjéről, hogy a sárkányhúzás története minden mozzanatában az ő műve, s alihoz az írásos és szóbeli hagyomány semmi lényegeset hozzá nem tett. Egyébként a sárkányhúzás történeti tényében való részbeni vagy egészbeni kétkedés nemcsak a későbbi nemzedékekben, laikusokban és etnográfusokban, élt a kortársakban, az esemény utáni évtizedek generációjában is. Etsedy Gábor már 1827-ben kelt feljegyzéseiben

2 bizonygatni kénytelen a közfelfogással szemben, hogy a sárkányhúzás históriája valóban megtörtént, s erre az akkor is még élő Tomcsányi főbírót említi hiteles tanúként. A hiteles történet ismeretének hiánya azonban nemcsak a sárkányhúzás egyes mozzanatai tekintetében vezet téves feltevésekre, hanem az esemény időpontját illetően is. Tóth Béla

3 annak a hexameterben írott krónikának, amely a csökmői sárkányfogást meséli el, keletkezési idejét a XVIII. század közepére teszi,