Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)
NÉPHAGYOMÁNY - A csökmői sárkány története a korabeli okiratok tükrében
jóllehet a történet mint most már tudjuk, 1788-89 telén játszódott le. A hiteles történet nyomára minden bizonnyal azért nem akadtak eddig a kutatók, mert abban a feltevésben voltak, hogy a sárkányhúzás iratai, ha egyáltalán vannak, a terület szerint illetékes Bihar vármegye levéltárában keresendők. A csökmői sárkányhúzás ügyét azonban, mint csalási bűnpert a Békés vármegyei törvényszék tárgyalta úgyhogy a periratok nem a bihari, hanem a Békés vármegyei levéltárba kerültek megőrzésre. A rendkívül érdekes dokumentumok, ha nem is hiánytalanul, most is megvannak a Gyulai Állami Levéltár őrizetében az Acta Sedriae Criminalis c. iratsorozat egyik legértékesebb csomójaként. Van a periratok közt egy 1789. szept. 11-én kelt, a szeghalmi bírák által készített jelentés (relatio speciális), amelyet a járás szolgabírájának küldtek. 4 Ez a dokumentum történeti hűséggel és a criminalitas által megkívánt nyomozati részletességgel ismerteti a sárkányhúzás lefolyását és annak előzményeit. (Ezt a jelentést először a Békés c. gyulai, majd később a Bihari Hírlap c. berettyóújfalui hetilapban közöltem, és valószínű, hogy Szűcs Sándor is az utóbbiból vette át A régi Sárrét világa c. munkájába.) A jelentés teljes szövege ez: ,, Alább írtak alázatosan referállyuk az Urnák V. Szolgabíró Uramnak: hogy Tttes Nemes Bihar Varmegyéből még augusztus hónapban feles kints keresés végett helységünkbe küldetett rab, Csuba Ferentz, ide érkezésének idejétől fogvást nem annyira a kints keresésében, mint hozzá hasonlókkal való szünteleni bor ivásban és másoknak az ő kints találásával való ámításával töltötte el egész idejét. Itten ugyan sokszori kényszerítésünk után hébe hóba ki ment kintset keresni, és majd minden laponyagot s halmokat megásatott a már általa elámított Rabéi, Csökmői és Szeghalmi emberekkel, de semmi haszonra: mert tsak egy fillért sem talált. A honnét sok ámításai után Társai által meg támadott és bizonyosan agyon is verettetett volna, hanemha vélek lévő expressus esküdt emberünk Hajdú Mihály magát interponálta volna. Ezen actusnak meg léte után Ígéretet tett Csuba Ferentz, hogy tsak lennének azon emberek békességben, teméntelen kintset fogna nekik mutatni a következendő napon. Melly nap tsak ugyan ki is vitte őket a tsökmői határba lévő Sóstó Halomra, mellynek ásatásához hozzá fogatván, maga a rét oldalra elment imádkozni: azonban kevés idő múlva a munkásokhoz meg térvén, s látván, hogy semmit nem találtak volna, kezdi ijezgetni az ásós embereket, hogy a gödörből jönnének ki, mert már a pintzebót hajtása igen közel vagyon, s mindjárt le szakadna alattok; és így ők bizonyosan bele fognak fulladni a pintzébe, annak büdössége miatt. Mivel pedig azok a gödörből ki jönni tsak ugyan nem akartak, illy álnok beszédekkel állata el őket: hogy magokat ne ejtenék veszedelemben, inkább hozzanak ki Tsökmőről egy 7 öles ujj kötelet, és azzal fogjanak az ő igazgatásából, az ő segítségével egy sárkányt, és azt vetnék bele a gödörbe, a hadd törje be a pintze bót hajtását, és inkább a hadd vesszék oda, mint ők. Erre a csökmőiek ráállottak és kötélért tsak hamar bé futamodván, el hozták a kötelet; mellynek el hozása után megkérdé őket, hogy mitsodás sárkányt akarnának fogni, kant-é vagy nőstényt, vagy azoknak tavalyi fijait? Ezek pedig a
