Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

IN MEMORIAM NAGY GUSZTÁV (Elek László)

egy népi történetet gyűjtött össze a Gyula vidéki falvakban. Közülük egy kétségkívül a legismertebb - a Györffy István alapította Ethnographia 1957-es évfolyamában is megjelent A csökmői sárkány története a korabeli okiratok tükrében címmel. Évtizedeken át izgatta és kísértette a téma. Annyira kedvelte, hogy még vígopera-szövegkönyvet (operalibrettót) is akart csinálni belőle. Tervezete: A sárkány, ma is megtalálható a gyulai levéltárban őrzött letétben. Arra, hogy ki bátorította rá: Türkössy Antal, Feke Kálmán vagy Dr. Kovalszky Róbert-e, akik verseit megzenésítették, vagy valaki más, kellő adat híján még csak következtetni sem tudunk. Kétségtelenül évtizeden át foglalkoztatta Csuba Ferenc ügye. Még nem volt levéltáros, amikor rátalált a Békésvármegyei Levéltár Acta Sedriae Criminalis sorozatában lapuló iratanyagra. Jó érzékkel tapintott rá: ez volt a sorozat egyik legeredetibb, legértékesebb darabja. Igazi kordokumentum. Többször is írt róla. Először 1933-ban, majd 1936-ban ismertette a Békés hasábjain a magát tátosnak (táltos) tituláló Csuba nagystílű szélhámosságát, amellyel az több kecsegtető, de kétes sikerű próbálkozás után 1788-89-ben a csökmőieket is lóvá tette. De ismertette a területileg illetékesebb berettyóújfalui Bihari Hírlapban is. A Békés 1936. évi karácsonyi számában publikált Mitsodás sárkányt akarnának fogni? - kérdezte Csuba a csökmőiéktől c. közlemény világosan igazolja, hogy Nagy Gusztáv már ekkor - akár Györffy István is - több alkalommal levéltári iratokra építve tudósította olvasóit a másfélszáz évvel korábban lejátszódott, közszájon forgó, derűs-babonás eseményről. Az Ethnographiában megjelent betűhű közleményhez kapcsolt ismertető arra mutat, hogy elsősorban a valóság néphagyománnyá válásának útja és módja, továbbá az imposztor Csuba ötletgazdag, színes egyénisége és a történet váratlan fordulatainak lélektani hitelessége érdekelte. Az a szokatlan emberi magatartás, az a nagyszerű humorérzékre valló ösztönös cselekvésmód, amellyel a fondorlatos írástudatlan szélhámos a gyorsan változó eseménysor szálait a kezében tartotta és magabiztosan szőtte. Ismerte természetesen kora neves néprajzosainak (Dömötör Sándor, O. Nagy Gábor) a csökmői sárkányhúzás történetéről vallott elméleteit a cselekmény feltételezett valóságtartalmáról és népi - műköltői elemeiről, s ezeket szembesítve az általa elsőként közölt eredeti perirat tényanyagával, végül nemcsak azt szögezte le, hogy Csuba meghökkentő tette, „ha történetesen azt nem mint imposztor cselekszi, hanem mint humorista írja, kibírná az Összehasonlítást nemegy hasonló klasszikus alkotással", hanem azt is, hogy jogos az az állítás, miszerint a műköltői változatok - tehát Szívós MiMly berekböszörményi nótárius páros rímű hexameteres versezete is - olyan „nem minden mozzanatában de facto megtörtént eseményt" örökítettek meg, amely „szorosan vett alapcselekményében is megragadta a mesélők és hallgatók fantáziáját, és arra ösztönözte őket, hogy a maguk képzeletéből is adjanak hozzá". Korántsem jelenti ez azt, hogy a csökmői sárkányhúzásról készült hivatalos jelentés, még ha abban több színes nyelvi fordulat akad is, ne csak nagyszerű írói