Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

IN MEMORIAM NAGY GUSZTÁV (Elek László)

Hogy a csalódások roppant fájdalmától Megszédült az Isten, S most üres volánnal száguld a világ. A kilátástalanság komor sötétségében a költészet és a szerelem istensége őrködött Nagy Gusztáv lelki békéje fölött. Bennük ismerte föl és bennük tisztelte a remény mentsvárát. Hozzájuk menekült vigaszt, oltalmat keresve, s azok rendszerint át is segítették a súlyos lelki traumákon, és oldották kínjait. Még akkor is, ha a pusztulás, az elmúlás rémképével viaskodva, így töprengett: „Örvény elől, örvény hátul, / Ki véd meg a hullámoktul!" Világot megszépítő madonna, bánatot örömmé változtató drága lény lett számára a megértést sejtető leány. Hitet sugárzó istennő, aki előtt tisztelettel hódol, és akibenhű társat remélve, bízni akar. Akineknyugodt szíwelbevallhatja: Mikor a halál nagyon megtipor, Madonna, Te vagy a húsvéti bor. Léthe-boroknak aranyi vedre, Te részegítsz újabb hitekre, és megköszönheti jóságát azért, hogy észrevette és reményt ébresztett benne: Most, hogy Rólad írok, szeretném, ha versem Olyan lenne, mint egy pompás drága szőnyeg, Melyet Múzsám ujja, üzenet-útjának Szívemtől szívedig a legszebb szavakból S aranyfényű szemed sugarából szőtt meg. Képalkotó fantáziáját merészen kitágította a szerelem. Áhítatosan szép, éterien tiszta impresszionista-szürrealista képekben ad számot ihletett perceinek igéző látomásáról, a „mennyire szeretlek" esti sugárkoszorús földi élményéről: Két tenyered közt ott úszott éppen A Május holdja telten át... Ilyen mesét csak Kelet teremthet, Vagy tán csak költők lelke lát. S merengve szóltam: oly karcsú vagy most, Mint égre hajló pálma-szál; S mintha a holddal, aranylabdáddal És az Istennel játszanál. Természetes öröm, ritka boldog pillanat jele ez a légiesen finom szerelemvallás. Régóta vágyott ősi érzés, nehezen megtalált kincs: a remény nyugalma