Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

IN MEMORIAM NAGY GUSZTÁV (Elek László)

Az érzelmi, hangulati mélypontról általában kizökkentette a lant bűvös ereje. Az egyéni szenvedés titkainak következetes, makacs kutatása, a reális valóság megismerésének fáradhatatlan buzgalma, az igazságért vívott könyörtelen logikájú, gondolati-eszmei asszociációkra épített önvizsgálat mindig hatásos medicinának bizonyult. Oldotta a lélek mélyén összegyülemlett rettenetet. Ezzel a tudat mélyéig ható vizsgálódással lett a „tiszta" költészet szerelmese, aki jól ki tapinthatóan hajlott a Nyugat nemzedékére is jelentős hatást gyakorló divatos irányzat - a parnasszizmus felé. Fegyelmezetten, az érzelemmel csínján és hidegen bánva, választékos nyelvű, igényesen megformált versekkel közelített egyéni sorsának titkaihoz, vésztjósló jelenségeihez. Versei, ezek a racionális ésszel nehezen megközelíthető hangulat-versek, amelyek azonban az érzelmi logika törvényei szerint hiteles és csalhatatlan emberi igazságokat sugároznak magukból, nem a schopenhaueri indíttatású, divatos pesszimizmus dekadens szülöttei. Ha csak egy-két versét ismernénk -bús témái alapján s különösen a könnyen felfedezhető ^^-reminiszcenciák szomszédságában - bátran besorolhatnánk az epigon-költők, a szekunder poéták népes táborába. Költészetének egésze azonban hevesen tiltakozik a másodrendűvé kiskorűsító besorolás ellen. Pesszimizmusa ugyanis sosem volt holmi felvett költői manír; mögötte nem tüzelt, mint egyeduralkodó erőforrás sem a divatos halálköltészet, sem Schopenhauer filozófiájának lángja. Nincs benne semmi a halálvágy magakellető modorosságából. Nagy Gusztáv ugyanis az élet és halál dilemmájában - kevés világfájdalmas megnyilatkozástól eltekintve - az élet mellett szavazott. Azt hirdette: még azok számára is van értelme a földi létnek, akik csak nincstelen, tehetetlen Lázárok a Pimodán-kastély pitvarában, sőt mi több, azok számára is, akiket nem béklyóznak ugyan súlyos gazdasági-társadalmi gondok és előítéletek - akiket a Sors kemény ítélete fosztott meg a harcos cselekvés lehetőségétől, és űzött ki onnan, ahol a szerencsés egészségesek háborítatlanul élvezik és habzsolják az örömöket. Vallja ezt akkor is, ha ekként összegezte élete e szakaszának tanulságát: És most itt állok, árva koldus, Hideg széljárta utcasarkon; Szeretetet koldulva állok, S ki mindig adtam, esdve tartom Kalapomat megdermedt kézzel. Költősors? Igen, az is. Ám a lehangoló helyzetkép kétségbevonhatatlan hitelességű egyéni sorsot is tükröz. Aranyfedezetét a szubjektív élmények sokasága adja. Versek, melyekben nyílt őszinteséggel tárulkozik ki a lélek, melyekben a költő Nagy Gusztáv a letisztult emberség komor nyugalmával szól önmagáról a de profundis zsolozsmás hangján s az emberibb élet reményében bizakodva, áhítva a csöndet és a lelki békét, s beérve filigrán szépségekkel. Egy szenzitív beteg lélek kendőzetlenül őszinte vallomásai ezek: a magány álomvirágai. Tiszta líra: mély vonzalom a sápadt arcú, halálba menetelők szánni való hadserege iránt,