Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 20. Berg Ádám írásaiból - 20/a. Versek a lágeréletből

Sachti Nézem a sötét tátongó lyukat, Melyből felém a halál ugat, Mint a kígyó nyelve nyúlik ki a csúszda Most megindul zúgva-búgva, Mint a sátán kocsija, zörög-hörög, Majd a szén a vagonba dübörög. Vasrúddal, lapáttal, görnyedő háttal Hányatják a szenet a rabszolgákkal, Rabszolgák vagytok ti, örök szolganépek, Óh, hogy mily nagy is ez a vétek, Hogy századok óta hiába mossátok, Véreteket hiába hullatjátok, Boldogságot nem ad néktek az Isten, Bűnös vagyok, érzem itt benn. Miatyánk, ki vagy a mennyekben, Te, aki ott fenn vagy az egekben, Szabadíts meg a gonosztól, Vegyél ki bennünket a pokolból, Add vissza feleségünk, anyánk, Hadd mondhassuk még egyszer: Miatyánk, Hadd érezzük még egyszer szabadnak magunkat, Hadd lássuk még egyszer gyönyörű hazánkat, S aztán pusztuljunk, ha pusztulni kell nékünk, Őseink után a sírba szívesen megyünk, Ha már egyszer élni sincs békén jogunk, Legalább hazánk földjében pihenjen porunk. 1947. március 15. Rabságban Egy rongycsomó itt a fa tövében, Ahogy a rongycsomót jobban megnézem, Ember van a rongyba burkolva, Ki az igazak álmát alussza. Van itt több ilyen rongycsomó S mindegyikben egy-egy alvó, Van aki a fogát csikorgatja, A másiknak elcsurog a nyála, Kinek, kinek milyen az álma. 98