Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 20. Berg Ádám írásaiból - 20/a. Versek a lágeréletből

Köztük vigyázva tovább lépkedek, Nehogy közülük egyet is felköltsek. Aludjatok Ti szerencsétlenek Hisz nemsokára úgyis felköltenek. Felnézek az égre, s látom a hajnal hasadását, Gyönyörű, akár egy imádság, A közelben megszólal egy pitypalatty, Az égen egy bíbor felhő felhasad. Kikukkant a nap mögüle S bíborba gyullad a föld szegélye, A hold szégyenében elhalványodik És a csillagokkal lassan eltűnik. Egy fa tövében én is ágyat készítek, Testemet pokrócba csavarva lepihenek, A fáradságtól rögtön el is alszom, És egy kicsi szobáról álmodom. Kicsi szobában, fehér - tollas ágyban, Kezem összetéve édesanyámmal Esti imádságot imádkozunk, Betakargat s csendben elalszunk. Akkor még naiv és boldog voltam, Mert azt hittem, a világon csak jóság van És nem tudtam, hogy az emberek Egymást megölni is képesek. Elveszik egymás szabadságát S mint az állatot étlen - szomjan tartják, Az életből nem hagynak neki egyebet, Mint pusztán magát az életet. Hát miért kell ennek így lenni, Mikor lehetne egymást szeretni. Emberek vagyunk s állatmódra élünk S egymás mellett nincsen békességünk. 99