Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 20. Berg Ádám írásaiból - 20/a. Versek a lágeréletből

Haza vágyom... De szeretnék hazamenni, haza, Ez minden magyarnak jelszava. Volt nekünk is szabaságunk, szárnyunk És nem tudtuk, mi az, ha madarat kalitkába zárunk. Be vagyunk mi zárva Nagy Oroszországba, Nagy Oroszországnak sötét bányájába, Hull ránk a kő, férfiakra, nőkre S nem tudjuk, hová bújjunk el előle. Igyekszünk gyorsan elvégezni munkánk, Hátha mihamarabb szabad levegőre jutnánk, Ha felhoz a lift bennünket a napfényre, Hálát adunk az Istennek, hogy felhozott épségben. 1946. február 5. Sam, sem /Vasam sem/ Szomorúan rágom a fekete kenyeret S közben azon töröm a fejemet, Mért szoktam rá az evésre, Vagy ha már rászoktam, miért nem telik egy kevésre. Itt állok egy rubel nélkül, Hogy dolgozzak evés nélkül, Míg nekem volt pénzem, mindenkinek adtam, Pedig hányszor vissza sem kaptam. S most mégsincs kitől kölcsön kérjek, Mind azt mondják, nekem sincs, kérlek. Hát hol az a sok földi barát, pajtás, Kik eddig azt mondták, összetartás. De csak addig, amíg haszon van belőle S most, hogy nincs, bújjunk el előle. Megyek, megkeresem fekvőhelyem, Mert az alvás a legjobb szer, minden ellen. Elfelejt az ember bút, bánatot, Éhséget és korgó gyomrot S lehet, hogy pont arról álmodik, Amire a legjobban vágyik. 1946. június 12. 97