Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 20. Berg Ádám írásaiból - 20/a. Versek a lágeréletből

Felébredek, s látom a pokol fenekét, Míg Te vígan élvezed a napfényt. Távol vagyok Tőled, álom vagy csak csupán S lehet, hogy már nem is emlékezel reám, Fiatal vagy, élvezed az életet, Míg én a rabságban szenvedek. Elhurcoltak igen messze Tőled, Hova még hírt sem hoznak Felőled, Nem is írsz, nem üzensz, pedig minden vágyam, Hogy legalább kezed írását lássam. Elszakasztom Tőled minden gondolatom, Lehunyom a szemem, hátha elalszom, Hátha álmomban, újból viszontlátlak S megmondhatom, hogy "IMÁDLAK". 1945. május 12. Édes Anyámnak! Kedves Édesanyám, de régen láttalak, Pedig minden vágyam, hogy újból lássalak, Hogy érezzem újból, simogató kezed, Lássam, hogy a szíved, örömében repdes, Bocsánatot kérjek a sok durva szóért, Amit tőlem kaptál, a sok jó tanácsért, Hálatelt szívvel gondolok most Terád, Hogy oly sok jóra megtanítottál. Szeretnék ott lenni melletted, Hogy megtöröljem két kezemmel, ha könnyes a szemed. Örömöd neked csak, addig volt bennem, Míg melletted voltam, s foghattad a kezem. De mióta elengedted mind a két kezem, Csak topogok a nagyvilágban, s nem találom helyem, Keresem az utat, melyre Te vezetted lábam, Nézek jobbra, balra, hogy újból megtaláljam. Elszakított a Sors, igen messze Tőled S azóta csak vágyakozva gondolok felőled, Ha lefekszem, várom, hogy betakargassál, Össze tedd a kezem: fiam imádkozzál. 96 1946. január 12.