Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 18. Schriffert Mihály naplója

vagonban, mikor jöttünk, akkoriban fogyasztottuk, azóta sem, csak mostanában. Hazai vacsora: hársfa tea. Ma a csúszda körül lapátoltam. Kincstári reggeli: burizsleves, kása. Ebéd: káposztaleves, káposzta és hal. 1945. máj. 8. A mai napon mint beteget küldött haza az orvos a bányától. A múlt heten csütörtökön, vagonrakás közben kikarmolta egy darab szén az ujjamat. Vasárnapra kezdett fájni és kissé meggyűlt. De ma (kedd) már az egész ujjam meg van gyűlve és szúr annyira, hogy dolgozni nem tudok vele. Ma egy szarvasi, Sule nevű sorstársunk tért örök nyugvóhelyre. Az orvos ma bőr-vizsgát tartott a lágerban. 1945. máj. 9. Ma hajnalban nagy örömhírrel jött az őr: vojna kaput (háborúnak vége). De már, ahogy reggeliztünk a konyhán, hivatalosan is be lett jelentve, hogy a németek minden hadifelszerelést átadtak az oroszoknak. Tehát a háború 1945. május 8-án 12 óra 30 perckor ért véget. Tele van a szívünk boldogsággal, de éppúgy örül az orosz nép is, mint mi. Most már nekünk is több reményünk van a hazamenetelhez. Az utcákon, házakon mindenütt ott lengeti a szél a vörös zászlót. Ma a bányászoknak sem kellett lemenni a bányába, hanem fönt dolgoztak. En ma is ugyanúgy visszajöttem a munkahelyemről, mint tegnap. De hiába, a lágerorvos nem ad szabad- ill. betegnapot. Pedig a kezem még fokozottabban fáj, mert már az egész kezem feje be van dagadva. Még egy kisebb csapás ért: a mai és holnapi kenyérjegyemet elhagytam. így két napig kenyérhiány áll elő. Reggeli: kölesleves és répa, hal. Ebéd: káposztaleves és répa, hal. 1945. máj. 10. Ma ismét visszakerültem a munkából, kinti orvosi igazolvánnyal, mert nem tudtam az ujjammal dolgozni. De aztán úgy 11 óra felé elmentem az itteni (lágeri) orvoshoz, az aztán kivágta. Mire kész lett, én is, ill. az ingem is tiszta egy vér lettünk. Utána egész nap még a fejem is fájt. Most már mind a ketten idehaza vagyunk. Reggeli: burizsleves, kása. Ebéd: burizsleves, hal. 1945. máj. 11. Ma kötözésen voltam az ujjammal. Megint vigasztaló hangok járnak a láger környékén. Az egyik így szól: a jövő hónap 3-ára otthon kell, hogy legyünk. A másik már pontos időt tud az indulásra: 26-án éjfélkor. Ehhez hasonlók most a kacsák. A szakállas tiszt azt mondta, majd ha parancsot kapnak. A másik pedig azt mondja, hogy ha befut az első katonavonat, mink azon már menyünk is. 1945. máj. 12. Ma megint cukorosztás. A még fentmaradt félhavi, 30-30 dkg cukrot, együtt 60 dkg-ot kaptunk 4 rubelért. Ma megint hozattunk 2 liter kukoricalisztet. Literje 27 rubel, összesen 54 rubelba került. A konyhán 1 rubel egy adag kukoricakása. 1945. máj. 13. Itt napról napra feszültebb idegzettel telnek a napok. Az egyik ember azt állítja, hogy a háború végétől egy hónapra otthon leszünk. A másik meg olyan őrült kacsát mond, hogy mi 3 évre vagyunk ideszerződve. A harmadik: a magyar kormány június elejére kérte haza a munkásokat, amit a három nagyhatalom jóváhagyott. De most már mindenféleképpen csak remél a nép és gondolja, hogy minden nap csak közelebb 72