Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)
II. DOKUMENTUMOK - 18. Schriffert Mihály naplója
költözni kellett nekik a másik épületbe, ahol a bányászok vannak. Állítólag az étkezés végett van ez a költözés. A mi csapatunknak ezen a munkahelyen minden nap egy pár kesztyű kellene. A csizmát, úgy a talpát, mint a fejrészt is teljesen tönkreteszi a szén. 1945. márc. 3. Ez az éj kissé lassan telt el. Este 9-kor már ébresztő, utána vacsora: káposztaleves. 11 órakor álltunk munkába. Reggel 7 órakor, ahogy fújták, ledobtunk mindent és mentünk a konyhára reggelizni. Burizsleves és sűrű burizs. Ez a rendszer most már annyiból jobb, hogy nem kell egyfolytában 10-12 órát lehúzni. Mire hazaértünk, a második váltásnak is ébresztője volt: költözés a másik épületbe (górélakás). 1945. márc. 4. E reggelen, ahogy hazaérkeztünk a munkából, minket sem került el a költözés a górélakásba. A szalmazsákot ennél a századnál minden költöző embernek le kellett adni. Eddig a negyedik századnál voltunk, vagyis Parájő [?] tiszt volt a századparancsnokunk. Most a harmadik századhoz lettünk átadva Tito parancsnoksága alá. A bányászok is itt vannak, velük lettünk összecsapva. Itt én is kaptam egy megtömött szalmazsákot. így eltelt a nap, de aludni szép keveset sikerült. Ráadásul kaptunk egy huzatos szobát, így a hidegtől még inkább nem lehetett pihenni. 1945. márc. 5. Mától kezdve megszűntek a bilcták, blokkra étkezünk. Egy hónapra kaptuk meg a blokkot. Napi 1 kg kenyér, háromszori étkezés. Minden reggel megkapjuk a kg kenyeret. A reggeli burizsleves és sűrű burizs. A leves jó volt, mióta itt vagyunk, ilyen jó még nem volt: tyúk főtt benne. Az ebéd: burizsleves és tyúkhús, kinek a szárnya, kinek a fél combja jutott, meg három savanyú paradicsom. Utána csudára kikenekedtünk még a hazaiból, galuskával. A hazameneteli kacsák befulladtak. 1945. márc. 6. Este, ahogy mentünk ki a munkára, esős az éghajlat. Később oly hidegre fordult, hogy így csak akkor fáztunk, mikor 35 fok hideg volt. Az volt a szerencsénk, hogy ezen az éjjelen nem volt vagonunk, így csak a csúszdától kellett szenet hordani. így egy kicsit sűrűbben jutottunk a melegedőbe. 1945. márc. 7. Az éjjel folyamán szabadnaposak voltunk. Reggel megfőtt a savanyú mártás. A kincstári reggeli is jó volt. Kölesleves és burizs. Az ebéd: káposztaleves és egy falat konzerv hal (amerikai gyártmány). A szabadnap tárgya nagymosás és a hazai darabok foszlásnak készülő részeinek a mcgvarrása. Újabb kacsa: elvisznek bennünket Ogyesszába. Na de míg itt leszünk, ez mindég így lesz. Csizma és bakkancs talpaltatás gumitalppal, mert már a hazai felmondott. 1945. márc. 8. Az éjszakánk véletlenül elég tűrhető volt, mert a melegedőben birkózás is volt a harisnyákkal. De ahogy hazajöttünk, délig alvás. Édesapám smóringra 3 éhezett, neki is állt sütni. Közben én lefeküdtem, de még este 9 órakor sem volt megsülve. Meg is lett neki ígérve, hogy kirepül lábosostul együtt. Egyszer akart smóringot csinálni és most sem sikerült. Vacsora: kincstári káposztaleves és halkonzerv. Smóring = palacsintaszerű sült tés/.ta 62
