Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 18. Schriffert Mihály naplója

Finn nyársakon szénaboglyákat találunk. A vidék továbbra is hegyes-dombos. Egy nagyobb falut találunk 3 templommal. E vidéken ismét asztagokat találunk. Faluból való gazdálkodás folyik az egész vonalon. Zsibó: délután 3 órányi megálló. Egy nagy folyóvíz, dombos-hegyes vidék. Itt már megfehéresedett a terep a nagy havazástól. Vintu de Jos: szép nagy állomással. Gyulafehérvár: ide ozsonnyára értünk. Egy óra megálló. Lelőtt repülők. Segesvár. Teius. 1945. jan. 13. Virradatkor vonatunk egy 6-700 méteres alagúton gördült keresztül. Pálos: a község környezete dombos-völgyes. Talaja homokos, búzát és kukoricát termelnek. Cata: egy óra megálló. Hatalmas nagy vashidat látunk. Homoród: vidéke dombos, főleg fenyves erdők. Rupea: közepes állomás, dombos környezet. Hosszabb ideig állunk, közben vízhordás a vagonokba. A környéken heverő talpfákat is összeszedtük fűtés céljára. Tovább halad vonatunk, egy hatalmas erdőségen gördül keresztül. Már két mozdony küszködik szerelvényünk továbbvonszolásával. Frarivár vár: szép nagy község, hatalmas sziklás hegységek tekintenek ránk. Óriási kődarálók. Bányatelep. Halad tovább vonatunk; már mészkő hegységeket is látunk. Órák hosszán át gördül vonatunk végtelennek látszó erdőségek között. Egy hatalmas folyón haladunk keresztül. Egy gyönyörű kis székely falura találunk. Apátifalva: csángó magyarok lakják. A faluból lányok, asszonyok szaladva hozták a vizet álló szerelvényünkhöz, egyetértve a vagonokban szenvedőkkel. E magyar testvérektől bizon nehéz a búcsúzkodás. Tovább gördülnek vagonjaink. A kis faluk lakói integetéssel, sírvafakadva tűnnek el a távolban. Ismét egy nagy folyó. Vadu Rosu: hatalmas téglagyárak, munkáslakások. A földek szurtos feketék. Az éghajlat itt már hűvös. Hó még nincs. 1945. jan. 14. Az éj folyamán keresztülléptük a régi magyar határt. Cimpina: itt már havas, hegyes vidéket látunk. Elérjük az olajmezőket. Mindenütt olajkutak, olajfinomítók, hatalmas tartályok. Baicoi: szép kis állomás. Itt is mindenfelé, beláthatatlan területen csak az olajkutak kerülnek az utazó szeme elé. Nyolc órát áll vonatunk. Hatalmas erdőség, majd ismét sík területre érkezünk. Ploesti: beesteledett, mire ideértünk. Az olajvidék fővárosa. A mai napon egy emberünk (Tichi Kálmán Gyuláról) gyengélkedőbe került. 1945. jan. 15. Buzau: reggelre értünk ide. Hatalmas, szép nagy állomás. A mai nap folyamán a társaság az olajvidék vize miatt beleesett a hasmenésbe. Errefelé is észrevehető a háború elvonulása. Mindenfelé kilőtt tankokat látunk. Ismét egy széles folyón haladunk keresztül. Vadu Pasii. Boboc: csak állomása van. Egy garmada autóroncsot látunk ismét. Záita: kis falu. Rengeteg roncsot látunk. Riminicu Sarat: este érkezünk ide. Nagy állomás. Az éjszaka igen bonyodalmas. Első álmainkból zavartak fel bennünket, hogy azonnal pakoljunk ki a vagonokból. Átszálltunk a széles vágányú orosz vagonokba. 15 személlyel megszaporították a vagonunk létszámát. így lettünk 45-en. Összecsapások, szóváltások a helyszűke miatt. Egymáson ülve ezen az éjjel nem aludt senki a vagonban. Csak másnap reggel indultunk tovább. Szomorú gyászt kell e napra bejegyeznem. Vagonunkból elsőnek Tichi Kálmán az este folyamán elhunyt !