Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 17. Egy gyomai deportált verse a lágerek világából

17. "Oroszország", 1945. Egy gyomai deportált verse a lágerek világából Bányászsors Az éltető tavasz ezernyi sugara Szórja szét a fényét szerte a világba. Pacsirta csicsereg fenn a levegőben S emberek dolgoznak odalenn a mélyben. Nyolc órát görnyedve termelik a szenet, De eleget azért burisból sem ehet, Fekete színű, savanyú kenyere, Napról - napra fogy mindegyik ereje. Hiába zengi dalát a pacsirta, A görnyedő bányász ott lenn úgy sem hallja, Nem látja a napot, a drága éltetőt, Esetleg egy pala von reá szemfedőt. És ha nehéz munka után feljönnek a mélyből Kormosán, mocskosan, piszkosan a széntől, Éhesen vonszolja fáradt testét sorra, Szomorúan hallja, hogy buris a vacsora. Fürödni szeretne de nincs víz, nem lehet, Kormosán, piszkosan, ha akar, lefekhet. Álmodhat a szélről, a fekete gyémántról, A fekete kenyérről és a panaszos burisról. Buris a reggeli, utána nagy beszéd: Többet termelj Magyar, májusra haza mégy, Ha máshová nem, az édes anyaföldbe, Ott álmodhatsz a szélről, álmodhatsz örökre. Az eredeti magántulajdonban. A másolatot Cs. Szabó Istvánnak köszönjük.