Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)
II. DOKUMENTUMOK - 18. Schriffert Mihály naplója
18. Gyula -Sahti, 1944. december 30. - 1945. október 7. Schriffert Mihály naplója 1944. dec. 30. Délelőtt féltizet mutatott az óra, amikor a gyulai József-Benedeket 1 ellepte a szomorúság órája. Két hatalmas amerikai gyártmányú orosz teherautó kanyarodott tanyánk elé. Kemény, fagyos az idő, így könnyen közlekedhetnek a tanyavilágban. Szobánk egy-kettőre tele lett és irodává változott. Nagy a forgalom a tanya körül. Az udvar tele van katonasággal. Kérdezik tolmács által, mikor születtem. A férfiak 17 évtől 45-ig, a nők pedig 18 évtől 30 évig esnek a rendelet értelmében áldozatul. Nem tudunk semmiről semmit, csak annyit, hogy egy órán belül legyünk kész a csomaggal. A csomag tartalma (200 kg-ig) két rend fehérnemű, két rend felsőruha, két pár lábbeli, azon felül 16 napra való élelem. Gyülekezik a nép, három csoport szedi össze a környékbelieket. Még este 9 órakor elhangzott a gyerünk az autókba felszólítás. Elindult az elkeseredett csoport; beszállás a nagy ponyvával letakart amerikai kocsiba. Két szuronyos orosz katona ült autónkban. Mi elkeseredettek, 18-an ültünk fel a nagy sötétségben. Autónk motorja felveri a csendet. Kívülről még az asszonyok elkeseredett zokogása hallik: jaj istenem, mi lesz velünk! Közben a jeges, síkos úton nagy pufogással elindult az autónk. Vajon hová és merre megyünk? Sóhajok szállnak a ködös levegőben. Az autó Gyula felé kanyarodik. Nagy a figyelem, az éj sötétjében minden kanyart pontosan figyel a kis csoport egy kis lukon keresztül. Végül hirtelen fékezés, körülnézünk még egyszer ezen az ismerős tájon. Úgy lehet, utoljára. A józsefvárosi templomnál vagyunk, az elemi népiskola előtt. Nem sokáig időzünk. Tovább gördülünk a városon keresztül a Nagyváradi úton. Vajon hová, Romániába, vagy merre megyünk? Egyik kérdés a másik után, de választ semerről sem kapunk. Nem sokáig tart a vita, ismét leáll az autónk, a huszárlaktanya előtt. Itt kiszáll kis csoportunk. A laktanya épületében egy teremben telepedtünk meg, de itt sem sokáig voltunk nyugton, kezdődött az egyenkénti motozás. A motozás után egy másik kis terembe zártak be bennünket. Itt egy kis kályha volt és egy másik kis szobában szalma. Hideg volt, tüzet raktunk, de a mi kis kályhánk gyorsan telefüstölte a kis szobát. Ez nem lesz jó, hogy saját magunkat belefojtsuk a nagy füstbe. Kinek mije volt, magára terítette és úgy gubbasztva várta a fejleményeket. Aludni senkinek sem volt kedve. Az őrök egész éjjel ablakaink alatt sétáltak. Végre az első keserves éjszaka után megvirradt. 1944. dec. 31. E napon semmi újabb nem történt. Pihenés tovább a kis teremben. 1945. jan. 1. Ma ismét érkeztek külterületiek, mint mi. Most már egy nagyobb terembe költöztünk át. Kintről azzal a hírrel jöttek, hogy minket hazaengednek. József-Benedek = határrész Gyulán, ahol főleg a ncmetvárosiak tanyái voltak. 50
