Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 20. Berg Ádám írásaiból - 20/c. Naplótöredék

az ők számukra őrültek azok, kik ott ugrálnak, ordítoznak, mert ez már nem tánc, ez már nem mulatság, ezek a boldogság őrültjei. Ezek nem értik, hogy ezt a nagy terhet nem lehet józanul kibírni, inni kell, s inni, s megintcsak inni. Nem értik mi az, mikor félrészeg emberek rázzák egymást, s hull a könnyük, rázzák egymást, és egymás fülébe ordítják, amit úgyis tudnak, amitől részegek. "Érted, hazamegyünk", hazamegyünk, ordítva ismétli, s hull a könnye. A boldogság őrültje. 1949. december 10. C/ Naplótöredék 1947. december 24-én Karácsony. Kint csikorog a hideg, mi itt bent a konyhában szomorúan nézzük a táblát. Az emberek arcára van írva a vágy, a szomorúság mindenkiről lesír. Kilencen ülünk egy szobában, öt hölgy. Az egyik szemben ül velem, gavallérja oldalán szomorúan néz maga elé, oly nyomasztó a csend. Mindenki azon gondolkozik, mit szóljon, ami nem túl vicces, de nem is komoly. Egyik is, másik is bíztatja, mért vagy oly szomorú? Mért nem nevetsz, de mindegyiknek remeg a szája széle. S a könny ott ül a szemük sarkában, gördülésre készen. Erzsike, Terike, énekeljünk karácsonyi éneket... Jó, felelte Éviké és Marika. Megkezdi a Mennyből az angyalt, s férfiak vastag hangon kísérik. Próba, holnap előadás lesz, próba nemcsak szereplésre, de kedélyjavításra is. Halkan beszélgetnek a próbák menetéről, bizsereg a vérem, s eszembe jut az otthoni szereplésem, az utolsó Karácsony! Ilona a gyönyörű Jézuska, Jóska barátom, s gyermekeinek öröme, s egy szomorú orosz katona. Dec. 25-én: A Jézuska nem hozott semmit, csak hideget. Hideg van mindenütt, jövök, megyek, nem találom helyem, Julikámban gyönyörködök. Végig hallgatom egy ember karácsonyi ebédjét. Mit enne, ha otthon lenne? Közben a zsebemben megolvasom rubeljaimat, s szomorúan állapítom meg, még három nap s álmodozhatom, mit ennék, ha volna 5 rubelom? Színpad: fehér lepedők, a kulisszák, és a függöny, piros zászló, sarlós kalapács. Julikával beszélgetek és Katikával, de beszélgetés után szomorú szívvel fekszem le. "Karácsony" Az asztalon karácsonyfa, gyönyörű, rózsaszín. A vígan pattogó tűzből kivillan a fény s ide-oda szaladgál a falon. A díványon Édesanyám ölébe hajtva fejemet énekelünk karácsonyi éneket. Lacika tágranyíll szemmel nézi a csillagszórókat, amit Édesanyja gyújtogat. Dec. 26-án: Most már csak kenyeret eszem, reggel 60 dkg és este cukrosán. 114