Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 20. Berg Ádám írásaiból - 20/c. Naplótöredék

Az emberek pénz nélkül járkálnak. A sopánkodóknak vajon mi lesz, hogy lesz? Dec. 27-én: semmi jó a hír a fizetésről. Dec. 28-án: Elértem az utolsó napot. Megvacsoráztam az utolsó 60 dkg kenyerem s várom a holnapot. Jön egy ember, nem ismerem meg, sápadt, karikás a szeme s olyan mintha beteg volna, most ismerem meg csak, három napja nem evett. Úgy néz ki a konyha, mint egy lebuj. Máskor is, de most aztán igazán ahány féle ember, annyi féle ruha, csizma, kucsma. Az emberek éhesen jönnek, mennek, beszélgetnek. Valaki elsírja magát: egy rubel 55 kopejkám az ossz pénzem, kértem egy fiútól 30 kopejkát de az nem adott. Várom, mit hoz a holnap, eddig mindég jött valami. Hátha most is jön valami. Szájmuzsika szól, táncolni szeretnék. Lemék a konyhára, mert az egyik tiszt szórakoztatja a társaságot. Kihúzott egy spárgát, s öt csomagot kötött rá, s aki óhajtotta, bekötötte a szemét, elvitte tíz lépésre, s ollóval a kezében elindította a csomagok irányában. S aki levágta a csomagot, övé volt minden, ami benne volt. A leves, egy cigaretta, répa, krumpli, rongybaba stb. utána tánc. A tiszt zavarja az embereket táncolni, engem is küld, én nem megyek, látja az arcomról, hogy nincs kedvem, otthagy. Szól a zene, a vér megindul bennem. Mindegy, ha éhen tudok dolgozni, táncolni is tudok. Ha már éhen kell meghalni, inkább tánc közben haljak meg, mint munka közben. Elvileg, de csak nincs kedvem táncolni. Gubbasztok a sarokban, s nézem a párokat, hogy forognak. Közben elhatároztam, hogy udvarolni fogok, egy kislány és egy asszony közt választok. A fontos, hogy pénze legyen, úgy okoskodok. Mind jobban elkeseredek, s közben egy hölgy rámszól: mért búsulok, vajon mért? S közben megtapogatom 1,50 rubelomat a zsebben, egye fene táncoljunk, s közben elmondok magamban egy-két orosz imádságot. Mért búsul Ádi, mire elpanaszkodom magam, csak azért, mondja Ő, adok én 30 rubelt. Úgy éreztem, hogy az angyal szállt elébem, 60 dkg kenyér este-reggel. Dec. 31-én: Szilveszter este, megborotválkozom, s megállapítom, hogyha Anyu látna, azt mondaná, jól nézek ki, de ha a gondolataimat látná, sírva fakadna. A mákos kalács, a rétes vége legalább itt volna. Vajon most mi jön? Ki segít? Sorsot húzok, hogy kitől kérjek, egy nő neve van rajta. Most már várok, mi jön? (Két szerelmes levél elindult, vajon mi lesz a válasz?) 1948. január 1. Újév: Felébredtünk e boldog új évre, korgó gyomorral. Meglátjuk, milyen szerencsével kezdődik ez az év. Kiváltottam a kenyerem, s egy levest és ezzel elköltöttem utolsó kopejomat. Jóska bácsi rendes magasságú, barna, tenyeres - talpas ember. Ha százszor találkozol vele egy nap, százszor köszön. Boldog Új évet már mindenkinek kétszer kívánt, de még mindég, mint a gramafon mondja: boldog új évet s hasonló jókat. 115