Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 20. Berg Ádám írásaiból - 20/b. El nem küldött levelek

Szabadság! ez az amiután vágytam, Amit kínzó éjszakákon át magam előtt láttam, Ami oly nehezen jött el S mégis hirtelen egy förgeteggel, S most itt állok otthonom előtt, S várom, hogy az isten mindent ledönt Ha a szív szakad, szakadjon az Ég is, Dőljön össze még a sírkő is, Jöjjön a földrengés, vízözön, Minden kín, gyötrelem szűnjön meg a Földön. Most itt állok házunk küszöbén SZABADSÁG! Nem tudom mit kezdjek veled Én! De nem: az élet még kegyetlenebb, Nem hagyott semmit, csupán a puszta életet. Elrabolt mindent, mindent tőlem, Sírva vigasztal drága testvérem. Kit szerettem, azt nem is kérdezem, Pont O maradt volna meg nekem. A többivel ezt a fájdalmat is elbírom S Anyámmal együtt őt is elsiratom Tehát itthon vagyok, régi álmomba S dal helyett, járok sírva, zokogva, Nincs egy ismerősöm, nincs egy barátom, A földön boldogság: az mind csak álom 1949. november 30. B./ El nem küldött levelek 1947. szeptember 10-1949. december 10. Kedves Anyukám! Igen hiányzik valami, utóvégre fiatalok vagyunk. Oly sok mindent szeretnék írni s még sem tudom, mit írjak? Most jól érzem magam, mert kaptam egy talont 5 m anyagra, kaptam pokrócot, ami nagyon kellett. Vettem egy pár bakancsot 60 rubelért, frizurát hordhatok, kicserélték a bányászruhám s így reménykedve nézek a tél elé, ami eddig jobb, mint a tavalyi, még időjárás szempontjából is. Schultz hazament s így egy teherrel kevesebb, a szoba melegebb. 1947. szept. 10. 107