Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 20. Berg Ádám írásaiból - 20/b. El nem küldött levelek

Kedves Anyukám! Egy nap megint eltelt, este 7 óra, készülök lefeküdni, megvacsoráztam: egy káposztaleves, egy köles, két ikra, 60 dkg kenyér cukrosán. Másfél kg cukrot váltottam. Elvicceltem egy kicsit Gubis Julikával s egyéb szórakozás helyett lefekszem. Hátha hagynak a poloskák aludni. Jóképű kislány a Julika, udvarolok neki, ha ő is úgy akarja. Most reggel járok dolgozni, 8-kor megyek le és 5-kor jövök fel, 6-kor-l/2 7kor vagyok itthon. Kapok még 407 rubelt s e hónapban 800-on felül kerestem. 1947. szept. 12. Kedves Anyukám! Ma megint sokat gondolok haza, úgy szeretném, ha ide látna. Ma, ahogy kiléptem a liftből, az jutott az eszembe, hogy Anyu most lát, amint feketén lemegyek a fürdőbe, megfürdök, s jövök a lágerba, látja mit ebédelek: két kása, két cékla, hat piski, két adag pire, egy tésztaleves, azt mondaná, nem élek rosszul. Nem is panaszkodok, ahányszor megéhezek, annyiszor jóllakok. A honvágyam, az nagyon nagy. Ma olvastam egy újságot, s olvastam, hogy újból megkezdik a kitelepítést. Nem izgat, hisz olyan messze vagyok ettől, de ha engem kitelepítenek, ne adja az Úristen, hogy fegyverrel a kezemben Berénybe jussak. Itt a hazamenésről az a hír, hogy fele most hazamegy, a második fele pedig a városba megy, s olyan tudó, szudá

1 munkát fog végezni. Nem bánom már, csak a bányától szabaduljak, nagyon utálom. Édes Anyukám! Úgy látom magát, az arcát, sokszor olyan tisztán, mintha itt lenne előttem, beszélgetek Magával, Lacikával, Linusival, úgy látom magukat jönni - menni - főzni - mosni. Most van pénzem, s szépen beosztva a következő fizetésig elég lesz, 600 rubelt kaptam utoljára. Még az a hír, hogy háború lesz, de hát itt nem tudunk biztosan semmit, nemcsak mi, de még az oroszok sem. Ma nem megyek dolgozni, szabad éjszakás vagyok. Holnap vasárnap. Otthoni vasárnap, s itt: ez kettő! Lassan csak eljön az idő a szabadulásra, de minekünk már minden perc nagyon hosszú. A kis Gubis Julikával szoktam viccelődni: megjött a kérvény, holnapután megyünk haza. Ő is jól bírja, Hála Istennek jó helyen van, a konyhán, egész nagylány lesz, mire hazamegyünk. Úgy vágyok a szabadság után, egy kicsit udvarolni, táncolni, rendesen étkezni, -nem céklát, tököt. Rendes ágyban aludni, s minden után, ami otthon vár rám. 25 éves vagyok, a három legszebb év itt telt el. Nem fogok már csellózni, műkedvelőzni. Olyan egyedül vagyok, jövök, megyek, nem találom helyem. Hiába van annyi ember a jövő - menő 108