Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században - Gyulai füzetek 3. (Gyula, 1991)

naszosok között. A bérlet elterjedésére vonatkozóan ismeretes Brandenburgi György 1520-ban kiadott utasítása a gyulai tiszteknek, amelyben elrendelte, hogy a földesúr vagy a jobbágyok által meg nem művelt földeket, a földesúr birtokjogának évente megújítandó elismerésének feltételével adják bérbe.. A lakosság egy része halászattal foglalkozott, számuk elég jelentős lehetett az egyik városrész Halász utca nevéből ítélve. A gyulai és a szomszédos Váriban lakó halászok kötelessége volt a vár népét péntekenként és ünnepnapokon hallal ellátni. Néhány lakos talán szőlőművelést is folytatott, erre utal legalábbis az az 1520 októberében az őrgrófhoz intézett levelük, amelyben azt panaszolják, hogy az ellenség gyűrűjébe fogva ki sem mernek mozdulni házaikból, mert aki kimegy, vagy a szőlőhegy alatt marad, attól elveszik szekerét, lovát.^ A bortermelés azonban csekély mértékű lehetett: a vásáron forgalomba hozott nagy mennyiségű bor csakúgy, mint a polgárok pincéiben őrzött hordók tartalma nagyrészt nem saját termésű, hanem vásárolt ital volt. 1553-ban, amikor összeírták a várbeli katonaság által okozott károkat, 129 gyulai lakos jelentette be veszteségeit összesen több mint 3500 forint értékben. A prédálások részletes felsorolásából bizonyos következtetések vonhatók le a gyulaiak mezőgazdasági termelésére vonatkozóan, noha természetesen nem dönthető el, hogy az elvett termények saját földjükön termettek-e, bár egy-két esetben kifejezetten utaltak vásárolt gabona vagy bor elvételére. A kárjegyzékben szerepel feldúlt gyümölcsös és kert, erőszakkal elvitt bor és gabona, elpusztított méhkas, de mindezeknél jóval gyakoribb az erőszakkal eltulaj8 donított széna és az elhajtott állatok - disznó, marha, lő - említése. Az állatállományra vonatkozó számszerű adatok hiányában csak feltételezhető, hogy mint az uradalom nagy részében, Gyulán is az állattartás volt a mezőgazdaság domináns, vagy legalábbis legjövedelmezőbb ága, és hogy a vásáron kínált, illetve külföldre hajtott marhák nem kis része a gyulaiak csordáiból került ki. A mezőgazdaság a lakosság túlnyomó többsége számára a megélhetés fő-, vagy egyik forrása volt. Az 1553. évi kárösszeírásban a kézműves foglalkozásnevűek esetében éppenúgy felsorolják a terményeikben, kertjükben okozott károkat, elhajtott állatokat, mint a többiek veszteséglistáján. A mezőgazdaság biztosíthatott a forrásokban említett, ismeretlen létszámú zsellérség számára is megélhetést, akár a szántóföldi munkánál, akár az állatok őrzésénél vagy távoli vidékre hajtásánál alkalmazták is őket.