Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században - Gyulai füzetek 3. (Gyula, 1991)

2. Kézművesipar Gyula kedvező fekvése, vásártartási privilégiuma, jelentős népessége, a földesúri udvartartás, majd a katonaság jelenléte következtében erős vonzást gyakorolt a kézművesekre. Az iparosok számára, összetételére egyéb támpont hiányában csak a foglalkozásnevek alapján következtethetünk, amelyek a XV. századra vonatkozóan elég megbízható alapul szolgálnak a kézműves-kereskedő réteg meghatározásához, mivel a családnevek a jobbágyság és polgárság körében e században alakultak ki. Ez idő tájt a foglalkozásnevek viselői feltehetően valóban e mesterséget folytathatták. A családnevek megszilárdulásával és örökletessé válásával azonban a foglalkozásnevek egy része már nem feltétlenül fedte viselőjének mesterségét, míg az egyéb családnevet viselők között is lehetett kézműves. Az 1525-1527. évi adójegyzékek névanyaga éppen a foglalkozásnevek esetében mutat bizonyos ingadozást, amennyiben az egyik jegyzék a foglalkozásra utaló, a másik család- vagy ragadvány nevet tüntet fel. Néhány példa erre: Kalmár Kelemen - Dakos Kelemen, Kalmár Gergely - Dakos Gergely, Szekeres Balázs - Dombonülő ;'Balázs, Sági Pál - Szűcs Pál, Szatócs Baltazár - Szekeres Baltazár, Se9 bestyén János - Kalmár János, stb. névingadozás. A XVI. század eleji forrásanyag sok esetben bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a foglalkozásnév viselője valóban mesterember volt. A számadáskönyvek^ számos Kovács családnevű gyulai lakost említenek, akik a várban a szakmájukba vágó munkát végeztek. Többször előfordul, asztalosmunkákkal kapcsolatban Asztalgyártó Dénes neve. Pajzsgyártó László özvegyétől az 1550-es években a katonák pajzsokat és más fegyvereket vittek el fizetség nélkül. A foglalkozásnevek érvényét megerősítő adatok mellett az ellenkezőjére is találunk számos példát, így például a számadáskönyvek a várban munkát végző gyulai lakatosokat említenek többször is, holott ilyen családnév ekkor nem fordult elő az adózók között. A feltehetően kereskedést folytató Kalmár családnevűek mellett a bizonyíthatóan kereskedelmet űző Oláh János, Somogyi Ferenc, Filléres László neve nem tükrözte foglalkozását. A hibalehetőségek ellenére, egyéb támpont hiányában csak a családnevek alapján kísérelhető meg a gyulai kézművesipar helyzetének felvázolása. A XV. századból nem maradt fenn az adózó háztartásfők összeírása, így csak szórványadatokból következtethetünk a kézművesipar állapotára. Egy 1469-ben 12 kelt oklevél 42 hatalmaskodásban részt vett gyulai lakos nevét sorolja fel, közülük 10 neve foglalkozásnév volt. Ezek alapján feltételezhető, hogy ez idő tájt kovács, asztalos, nyíró, kerékgyártó, szíjgyártó, szűrszabó, szűcs és öt-