Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században - Gyulai füzetek 3. (Gyula, 1991)

sze. Ezeket az arányokat figyelembe véve legalább 35-40-el több lehetett a telkes jobbágyok száma. Végezetül a népesség számát jócskán megemelhették a censusjegyzékben nem szereplő zsellérek is, akikről csupán annyit tudunk, hogy egy napi aratásra és begyűjtésre kötelezték őket, valamint az allódiumban ter49 mett gabonát voltak kötelesek tizedrész fejében kicsépelni. A fennmaradt szórványos adatokból ítélhetően a XV-XVI. század fordulóján a mezővárosi zsellérség az adózók 25-30%-át tette ki.

50 Ezt véve alapul, a gyulai háztartások száma az 500-at is meghaladhatta. A háztartások számából azonban csak óvatos becsléssel következtethetünk a város XVI. század eleji lélekszámára. A közösen gazdálkodó családtagok váltakozó vagy együttes szereplése az adófizetők között azt sejteti, hogy a közösen gazdálkodó nagycsaládok száma elég jelentős lehetett és ez kétségessé teszi az általában elfogadott ötös szorzószám realitását. Annyi azonban kétségtelenül megállapítható, hogy a háztartások becsült száma alapján Gyula népességszámát tekintve a korabeli legnagyobb 10-12 mezőváros közé tartozhatott, s hogy lélekszáma aligha maradhatott el a kisebb civitasok Szűcs Jenő által 2500-3000-re becsült lélekszáma mögött.^ A censusjegyzékek névanyaga csakúgy, mint a XV. századi és XVI. század közepéről származó forrásokban felbukkanó nevek azt mutatják, hogy a lakosság túlnyomó többsége magyar volt. A helységnevekből képzett családnevek általában környékbeli származásra utalnak: a város lakossága elsősorban vidékétől kapott utánpótlást. A város még a XVI. század közepén is igen nagy népességű lehetett, erre utal legalábbis az a tény, hogy 1552-ben, amikor a kincstár tárgyalásokat folytatott a vár és az uradalom megszerzéséért az akkori földesúrral, Patócsy Ferenccel, Castaldó arra hivatkozva sürgette a megvételt, hogy Patócsy közlése szerint Gyula másfélszer (egy másik levélben háromszor) akkora, mint Debrecen, és 52 a város egymaga tízezer forint jövedelmet biztosít. Nyilvánvaló, hogy Patócsy a vételár növelése érdekében, Castaldó pedig azért, hogy minél előnyösebbnek tüntesse fel a vételt, jócskán eltúlozta Gyula nagyságát és gazdagságát, de önmagában figyelemre méltó az a tény, hogy az ország egyik legnagyobb mezővárosához hasonlították. 2. A lakosság rendi állása Gyula lakói, bár a város már a XV. század elejétől önkormányzattal rendelkezett, és a XV-XVI. század fordulóján kelt oklevelek gyakran polgárokként emlí-