Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században - Gyulai füzetek 3. (Gyula, 1991)

jaik kínálatáról, feltételezve, hogy a számadáskönyvbe a vásárlás helyének megjelölése nélkül bejegyzett beszerzések egy része is tőlük származhatott. így feltehetően Gyulán vásárolt az udvarbíró posztót, papírt, gyertyát, építőanyagokat. A gyulai kereskedők készletei azonban sem mennyiségileg, sem minőségileg nem tudták fedezni a vár minden szükségletét. Ezért több ízben Budáról hozattak olajat, szerszámokat és egyéb árukat, többnyire a marhacsordák hajtóit vagy kísérőit bízva meg a kért áruk Gyulára szállításával. A décsei udvarház építéséhez szükséges anyagoknak is csak egy részét kapták meg a városban, nagyobb tételekben vásároltak Simándon, illetve, többnyire gyulai kereskedők közreműködésével, Tiszavarsányban. A gyulai kereskedők már a század elején is nyilván sok más hazai és külföldi portékát tartottak boltjaikban, vásári sátraikban. A külföldi árut feltehetően a nevezetesebb vásárokon, vagy a nagyobb városok kereskedőitől szerezték be, külföldi útjaikról legalábbis nem maradt fenn adat. A század derekán viszont elég nagy számban fordultak meg külföldön, ahonnan főleg textil- és vasárut hoztak be. 1545-ben a már említett 35 gyulai kereskedő 9000 kést, 1200 kaszát és 163 forint értékű egyéb fémárut, több mint 50 vég különféle posztót, 600 süveget, paraszti köntösöket, fűszert, narancsot és 500 forint értékű rövidárut hozott be az országba. A pozsonyi harmincad zürndorfi filiáján ez év áprilisától júniusig összesen 44 kereskedő áruját vámolták el, közülük a 15 gyulai 80 forintos vámtétele az egész negyedévi vámérték 43%-át, a 13 debreceni 67 forintos vámja az összes vámbevétel 37%-át tette ki. A kereskedők többsége általában kevés árut hozott be, egy-két vég posztót, némi narancsot vagy néhány ezer kést. E kistételű behozatal értéke általában nem érte el a 200 forintot sem. Az árut valószínűleg a helyi és környékbeli vevőknek szánták, egyedül a kések nagy mennyiségéből következtethetünk arra, hogy talán az Erdélybe vagy a román fejedelemségekbe irányuló forgalomba kerültek be. A legtöbb kereskedő ez évben csak egyszer lépte át a határt, mindössze három neve szerepelt a vámnaplóban többször is. A legnagyobb vámot Neydt Tamás fizette 10 vég különböző posztó, 6000 kés, 20 ködmön, bors és 100 forint értékű rövidáru után. Az általa behozott áru a szokásosnál bőségesebb és változatosabb összetételű volt, összértékét csaknem 1200 forintra becsülték. Szakács Tamás 500 forint értékű textilárut, Emeri Tamás 9 vég posztót és 8000 kést hozott be 600 forint értékben. Radics Urbán kétszer kelt át a határon, márciusban 20000 kést és narancsot, augusztusban 0000 kést és két vég iglaui posztót szállított összesen 400 forint értékben. Az 1545. évi vámnaplókban szereplő kereskedők között hiába keressük az 1520-