Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században - Gyulai füzetek 3. (Gyula, 1991)

as évek legvagyonosabb, legkiterjedtebb kapcsolatokkal rendelkező kereskedőinek neveit. Mindössze két ismerős névre bukkanunk: Tornyai Jánoséra, aki már 1525-27-ben is gyulai lakos volt és feltehetően borkereskedéssel is foglalkozott, ugyanis az udvarbíró 5 hordó bort vásárolt tőle 225 forintért. 1544-ben mindössze 17 forint értékű karasia után fizetett vámot. Varga Mihály, aki már az 1520-as évek közepén szintén a városban lakott, különféle posztót, paraszti ruhát, borsot és rövidárut hozott be 420 forint értékben. Feltehetően azonos volt azzal a Varga Mihállyal, akit 1559-ben, már mint kassai polgárt felelősségre vontak a gyulai plébánia kegytárgyainak eladása miatt. Egyébként a vámnaplóba bejegyzett kereskedők közül mindössze 11 viselt Gyulán már korábban is előfordult családnevet, azonban többnyire olyan általánosan elterjedt neveket (pl. Kis, Nagy, Fekete stb.), amelyekből nem állapítható meg bizonyosságai, hogy viselőjük a régebbről ismert családok leszármazottja, vagy jövevény volt. Ez utóbbi feltevést csak az teszi kétessé, hogy nemigen akad közöttük származáshelyre utaló helynévi eredetű családnév. Az azonban kétségtelen, hogy a század közepe táján új kereskedőréteg lépett színre. Ezek üzleti tevékenysége viszonylag rövidéletű volt, kibontakozásának a török vészes közeledése vetett véget. A gazdagabbak még a város török kézre kerülése előtt szétszóródtak a királyi Magyarország városaiban. A XVI. század második felére, bár a gyulai vásárok továbbra is a forgalom fontos csomópontjai maradtak, a város a kereskedelmi forgalomnak puszta színterévé süllyedt.

41