Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században - Gyulai füzetek 3. (Gyula, 1991)

Kemény büntetést vont maga után az is, ha a zsibárus, ócskás új ruhával, vagy kontár idegen olyan áruval kereskedett, amelyet nem ő maga állított elő. Ilyen esetben az árut elkobozták és a vétkest bíró elé állították. A legfőbb bűnnek tehát a kereskedővel való társulás számított, azaz a kereskedők konkurenciáját ítélték a legveszélyesebbnek. Elképzelhető, hogy a kereskedelemmel szerezhető nagyobb jövedelem csábított egyeseket arra, hogy mesterségükkel felhagyjanak és kilépjenek a céhből. Az ilyenek gyermekei nem örökölhették a fél mesterjogot, míg azoknak az utódai, akik a céh keretében maradtak akkor is, amikor már nem tudtak dolgozni, de a céhet pénzzel és tanáccsal szolgálták, megkapták ezt a kedvezményt. 3. Kereskedelem A kézművesipar kétségtelenül fontos szerepet töltött be Gyula felemelkedésében, jelentősége azonban eltörpült a kereskedelem fontossága mögött. A gyulai vásárok már a XV. század végére egy nagyobb tájegység forgalmának csomópontjaivá váltak. Mint egy tágabb vidék marhakereskedelmének fontos gyűjtőhelye, a város közvetett és közvetlen szerepet játszott az egyik legfontosabb kiviteli cikk exportjában. Ugyanakkor elosztóhelye volt a távolról ideszállított szükségleti cikkeknek is. A vásáron a bor, só, a külföldi textil- és vasáruk, déligyümölcsök és fűszerek viszonylag bő kínálatát a helyi és környékbeli kézművesipari termékek egészítették ki. Gyula a környék lakosságának legfontosabb eladó- és beszerzőhelye volt. Amikor 1525-ben kiéleződött a viszony Brandenburgi György és a Békés megyei nemesek között, és az utóbbiak eltiltották jobbágyaikat az őrgróf három mezővárosának látogatásától, a várnagy az erről szóló jelentését azzal a megjegyzéssel zárta\ hogy e tilalom nem tartható fenn soká28 ig, mert a jobbágyok nem lehetnek meg e városok nélkül. 29 Gyula hetivásárát egy 1384. évi oklevél említi először, majd ezt követően elég gyakran esik szó róla a forrásokban. 1467-ben Szent Mihály napján már országos vásárt is tartottak a városban, 1528-ban pedig évente kétszer zajlott itt országos sokadalom: a Szent Mihály napi mellett Szent György napján is."

50 Karácsonyi János pünkösdi és Szent Elek napi vásárról is ír, feltehetően a számadáskönyvek a pünkösd illetve Szent Elek napja körül (circa festum) tartott gyulai vásárra vonatkozó bejegyzést értelmezve így.'

51 A város nem pusztán színhelye volt a kereskedelmi forgalomnak. Kereskedői távoli vidékeken beszerzett áruk, elsősorban bor, textil- és vasáru, építőanyag és déligyümölcs beszerzésével aktívan közreműködtek a kínálat bővítésében, a