Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században - Gyulai füzetek 3. (Gyula, 1991)

forgalom élénkítésében. Kalmár név a XV. századtól kezdve gyakran fordult elő a gyulai lakosok névszerinti felsorolásaiban. 1527-ben 14 Kalmár, illetve Szatócs családnév szerepelt a censusjegyzékben, ugyanekkor Simándon mindössze öt, Békésen pedig egyetlen. Oláh János, Somogyi Ferenc, Filléres László neve ugyan nem fedi fel viselőjének foglalkozását, viszont adatok tanúsítják üzleti tevékenységüket. Némely gyulai kereskedő forgalma már a XV. században túllépte a szűk helyi kereteket. 1476-ban, amikor az uradalommal együtt a város is a koronára szállt, azonnal kihasználták azt az előnyös helyzetet, hogy földesuruk a király lett. Vámmentességért folyamodtak az uralkodóhoz, aki 1476. június 20-án "értesülve Gyula város (civitas) bírája, polgárai és lakói, valamint összes kereskedői részéről tett könyörgésről, e polgárokat, lakosokat és kereskedőket, mostaniakat és jövőbelieket... de az egész közösséget is" minden királyi és földesúri vám fizetése alól mentesítette. E kedvezményt, a töredékesen fennmaradt oklevelek tanúsága szerint a XV. század végén összesen mintegy három tucat mezőváros élvezte, így elnyerése Gyula kereskedelmi jelentőségéről, városias szerepköréről tanúskodik. Erre utal az is, hogy az uralkodó a települést civitasnak, lakóinak egy részét cives-nek titulálta, különösképpen pedig a kedvezményezés indoklása: "Mivel a királyok dicsősége a népek sokaságában, az országban, az országok ékessége és ereje pedig a városok békességében és gazdagságában van, hasznos tehát, ha a fejedelmek teljes szorgalmukkal törekednek a népek megőrzésére és a városok gyarapítására, ugyanis ezekből származik a királyok és az országok haszna... E dolog folytán akarjuk mi Gyula nevű városunkat kegyünkkel megajándékozni..." Nyilvánvalóan sztereotip formulával van dolgunk, mégis, ha Gyula nem tartozott volna a jelentós, városias forgalmi központok közé, aligha iktatta volna az oklevélbe a megszövegező ezt az ekkor már nem kötelező arengát. A városias jelleg mellett szól a civitas megjelölés is, hiszen ha a XIV-XV.század fordulóján még elég általános volt a mezővárosok váltakozó civitas és oppidum néven való jelölése, a XV. század közepétől a civitas, vagy az "oppidum seu civitas" formula már csak néhány erősen városias, jelentős település neve mellett fordult elő. A kereskedelem fő árucikke valószínűleg az élőállat volt, ezt támasztják alá a forgalomnak csupán egyetlen csatornájára, a vár és az őrgróf vásárlásaira vonatkozó adatok. Az udvarbíró 1524 és 1527 között, részben a vár, részben az őrgróf budai háztartásának szükségleteire, nagyobbrészt pedig Sziléziába hajtás céljából csak a gyulai vásáron, illetve gyulai kereskedőktől 350 ökröt vett,