Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - A gyulai céhek története. Adatok a bőriparok történetéhez. A csizmadia céh

a céh megalakult, Gyula még nem volt állandó megyeszékhely. Nagy falu volt csak. Kövezetnek, de még pallónak se volt híre, se hamva. A Körösök ágai keresztül-kasul szelték. Utcáin nyáron portenger, télen feneketlen pocsolya. Ha beállt az esőzés, a búzászsákokat csak nagy faderékból kivájt teknőkben húzatták haza a sár tetején, mint ahogy még a múlt század közepén is tették nem egy környékbeli helységben. - Amikor pedig megszűnt a céh, Gyula már csinosodó mezőváros volt, sőt hamarosan rendezett tanácsú város. Már kövesútja is volt. Sőt itt-ott már lámpák is világítottak utcáin. De lássuk magának a céhnek az életét. Mik is voltak a sokat emlegetett céhek? A céh a mai ipartestület őse volt, amely összetartotta a mestereket, védte az ipar becsületét a kontárok ellen, szabályozta a mester, a legény és az inas életét, sőt a becsület védelmében a céhbelieknek még a magánéletét is szemmel tartotta. A céh egy nagy család volt, melyhez minden mester hozzátartozónak érezte magát. A céh feje a céhmester volt. Évenként választották, 1851-ig májusban, attól fogvást januárban. A céhbiztos három öregebb mestert kandidált. Közülük választott a céh voksolással. Az új céhmester, miután a mesterek harsány vivát kiáltásokkal magasba emelték, a céh igaz és hű szolgálatára hitet tett. Elfoglalta a helyét az asztalra helyezett nyitott céhládánál s átvette a hatalom jelvényét, a céhláda kulcsát. Természetesen szárazon nein folyhatott le ily fontos esemény, aminthogy a céh 116 esztendős életében alig volt olyan összejövetel, amikor az elszámolás "a mesterekre tett költség " címén ne célozna egy kis eszem-iszómra. Céhmester választáskor a legények is kaptak néhány forintot borra. De még ezzel nem volt vége. A céhládát felpántlikázták és nagy vigasság közepette átszállították az új céhmester házába. "A Láda kisérésekor" tett költségekről a számadások híven megemlékeznek. A céhnek nem volt állandó helyisége. A gyűléseket mindig a céhmester házánál tartották. A gyűlés után ott is mulatoztak. Ámde 100-150 mesternek nem kis hely kellett. A feljegyzések tanúsága szerint a céhmesternek a gyűlés idejére nemegyszer az egész házból ki kellett költöznie. Márpedig gyűlésezni, legalábbis eleinte, nagyon szerettek. Később viszont a céhszervezet lazulása idején kötéllel sem lehetett gyűlésbe fogni a mestereket. Minden évben négy rendes gyűlés, úgynevezett kántor-gyülekezet volt: a mátyási kántor, a pünkösdi, a Szent Mihály-napi és a karácsonyi kántor. A kántor szó itt éppúgy, mint a kántorböjtökben levő kántor szó, latin eredetű. Nem énekest, hanem negyedévit jelent. Ilyenkor fizették ugyanis a céhbeliek a kán52