Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - A gyulai céhek története. Adatok a bőriparok történetéhez. A csizmadia céh

torpénzt, a negyedévi tagsági díjat, ami a XIX. század elejétől 9 kr volt. Ezenkívül minden remekeléskor három-három gyűlést is tartottak. Ezeket is az elmaradhatatlan nagyivás követte. A céhmesterrel együtt még más elöljárókat is választott a céh. Az atyamester (alcéhmester) a legények felügyelője volt. Rendesen a fiatalok közül választották. Az érkező vándorlegényeknek sor szerint ő jelölte ki a műhelyt. Ez természetesen igen háládatlan feladat volt. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a lobbanékony mesterek sok két forint büntetést fizettek be az atyamester meghuncutozása miatt a céhládába. Az atyamester segédje a legények által válaszott öreglegény: a dékány volt. A bejáró mesterek remekeléskor járatták a táblákat. (Erről majd alább szólunk.) Céhnótáriusnak a legszebb írású mestert választották meg. A XVIII. század végén egy jegyzőkönyv a munkalátókról is beszél. Ezeknek az volt a feladatuk, hogy évente hatszor végigjárták a műhelyeket és ellenőrizték a legények munkáját. 1820 óta piaci felvigyázót (helyosztót) is választott a céh. Neki kellett arra ügyelni, hogy már kora hajnalban senki se verjen sátrat és mindenki a korát megillető helyre jusson. Ez a tisztség még az atyamesterségnél is több kellemetlenséggel járt. Volt aki hamislelkűnek, más meg bolondnak titulálta, sőt Nemes Névery Gábor vagy száz esztendeje, azzal is megfenyegette az egyiket, hogy a fejébe veri a csizmáit. A céhgyülekezet mit tehetett egyebet, 2-2 forintra büntette a nyakaskodókat. Volt még egy tisztség, a szolgálómesterség. A szolgáló mesterek a céhmestert szolgálták. Aki csak tehette, inkább megváltotta 10 forinttal a szolgálatot. A céh privilégiumát, számadó- és jegyzőkönyveit a céhládában őrizték. Az utolsó, 1823-ből való, igen csinos céhláda most a társulati elnöknél várja, hogy a Városi Múzeumba kerüljön. A céhláda zárja mesteri munka, rejtett fiókja titkos rugóra jár. Valóságos remeke a száz év előtti asztalos és lakatos iparnak. Benne megvannak még a céh pecsétjei. Ellenben a céh kancsója és címeres bemondó táblája elkallódott. A róm. kat. anyatemplomban megvan a céh megújított zászlója is. A céh ugyanis teljesen katolikus jellegű volt. Eleinte alig akadt benne egykét protestáns mester. Görögkeleti már inkább. A céh két patrónusa napján: november 5-én, Szent Imre herceg napján és július 2-án, Sarlós Boldogasszonykor felekezet nélkül minden mester megjelent a pátrónus-misén. Ezenkívül zászló alatt vett részt a céh Szent Márk napján, a búzaszenteléskor, keresztjáró hé53