Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - Egy százéves évforduló. (Ecsedy Gábor)

narancsfák díszelegtek. Benn a városban legnevezetesebb épület a régi megyeháza volt. Magyar-Gyulát a teljesen önálló Német-Gyulától egy vízárok választotta el, mely hajdan a város külső sáncárka volt. A várost a Fehér-Körösnek több ága szelte át. A várost ezért szinte évről-évre elöntötte az árvíz. Gyulának akkor is sok szőlőskertje volt. Bora mindaddig, míg a környéken a szőlőskertek el nem szaporodtak, igen kapós volt. (Úgy látszik, akkor még értettek a gyulaiak a borkezeléshez!) A szőlősgazdák Szent Mihály napjától Szent Györgyig szabadon mérhették boraikat. Különösen sokat adtak el a pénteki hetipiacok és a valóban országra szóló vásárjaik alkalmával. A jobbágyokból álló lakosság a borból is, mint minden más terményükből is, az uraságnak kilenceddel tartozott. A házak legnagyobb része náddal volt fedve. Ha valahol tűz támadt és mint 1801-ben történt, nagy szél volt, a város menthetetlenül leégett. Amikor az uraság vízimalma, mely a kastély alatt, a mai gör. kel. templom táján volt, 1801-ben leégett, a vizek szabályozása miatt nem volt szabad azt többé felépíteni. Azóta mindkét Gyulán csak szárazmalomban őröltek. Nevüket - a Malom utcák őrizték meg. A három nemzetiséghez tartozó lakosságról ezt írja Ecsedy: "Mindnyájan jól nőtt emberek. A magyarok, németek és az előkelőbb oláhok is, kék nadrágban s felöltőben, mellyen nagy lapos fényes fejér értz gombokat hordanak, szoktak a nevezetesebb napokon járni... A fejérnép is csinosan öltözködik, kivált a mesteremberek cselédjei (családtagjai) ugyan a városi módon s pompásan járnak. Asztalt közönségesen jól tartanak s borral élnek." Érdekesj hogy néhány ma is élő szokás már ezelőtt 100 évvel is megvolt. A katolikus templom tornyában a vigyázók éjjel-nappal minden negyedórában trombitát fújtak már akkor is vigyázásuk jeléül. Akkor csak két toronyóra volt a városukban: az egyik a kat. nagytemplom tornyában, a másik a grófi kastély északi tornyában. Ecsedy másik nagyon érdekes feljegyzése az, hogy pünkösd keddjét már az ö idejükben is ősi szokás alapján ünnepelték meg a gyulaiak. A szokás eredetéről csak annyit tud, hogy hajdanában szeptember hó 5-én iszonyú jégeső verte el Gyulán a szőlőtermést. Erről emlékeztek meg már száz évvel ezelőtt is a gyulai hívek és esedeztek a Mindenhatóhoz, "hogy az ilyen s más csapásokat fordítson el rólok s más határokról". Feljegyzi, hogy a törökök távozása után bejött családok között szerepeltek a Cseke és Oláh családok is. Az akkor még eleven szájhagyomány szerint, a behúzódott magyarok a török fürdőben szálltak meg. A fürdő bolthajtásos teteje, mely 67