Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - A szabadságharc emlékei a Városi Múzeumban. (Schrőder Gotthárd honvédőrmester emlékirata)

bürökkel és gazzal volt benőve, oltalmazta őket az időjárás viszontagságai ellen. A Fehér-Körösnek az az ága, mely a ref. templom mögött még ma is látható mederben folyt valamikor, akkor már száraz árok volt. Itt igen sok tengeri nyulat találtak. Az első bevándorlók húseledele ezekből a tengeri nyulakból telt ki. A török fürdőt száz éve még urasági magtárnak használták, csak a mellette levő épület szolgálta a kat. iskola céljait. Számos érdekesebbnél érdekesebb hagyományt, adatot jegyez még föl dolgozatában Ecsedy Gábor. Az ő nyomdokain haladt Komáromy Miklós 1834-ben megjelent értekezése. Különösképpen azonban sem Komáromy, sem 1858-ban Mogyoróssy János nem emlékeznek meg művükben erről a tiszteletreméltó munkáról. Karácsonyi Dános azonban már elismeréssel volt iránta. Meg is érdemli, mert fáradhatatlan szorgalommal sok nagyértékű adatot hagyott ránk főleg a korabeli Gyuláról. Méltó, hogy emlékét az Újvároson utca örökíti meg. (Békésmegyei Hírlap, 1932. jún. 5. 2. p.) A SZABADSÁGHARC EMLÉKEI A VÁROSI MÚZEUMBAN /Schröder Gotthárd honvéd őrmester emlékirata/ 1849. augusztus 13-án, a világosi fegyverletétel napján a menekülők között volt Jókai Mór is. Ezelőtt harminc esztendővel így emlékezett meg élete legszomorúbb napjáról: "Fényes nappal, széles országúton szekereztünk végig, keresztül az orosz táboron. Szembe találtuk a kozák ezredeket, tüzérséget, gyalogságot. A vezénylő tisztek kardjukkal intettek, hogy mehetünk bátran. Estére megérkeztünk Gyulára..." Felesége, Laborfalvi Róza, barátnéjával, a Nemzeti Színház másik nagy művésznőjével, Schodelnéval Erkel Rudolf főorvos vendégszerető házában várta szívszakadva a döntő harc kimenetelét. A lesújtó hír után álruhába öltözve innen menekültek a Bükk erdőségei közé. A fegyverletétel Világoson nem ért véget. Az elcsigázott csapatok egymás után rakták le a fegyvert az oroszok kezébe. Augusztus 22-én Sarkadról az oroszok Gyulára szállították a lefegyverzett honvédeket és itt másnap átadták az osztrákoknak. 23-án és 24-én Gyuláról Aradra vitték a foglyokat és velük 343 szekéren a lerakott fegyvereket. Tudjuk, hogy az aradi tábornokok közül Knézich Károly a Czégényi családnál volt elszállásolva. Tábori kardját a múzeumban őrizzük. A kard markolata hiányzik. Hiteles feljegyzés szerint a markolatot ő maga törte le és vetette a ház udvarán levő kútba. A markolat nélküli kardot a Czégényi család a múzeumnak ajándékozta. Mindössze csak az tisztázatlan, hogy melyik volt az a Czégényi 68