Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - Gyula város régi madárvilága

tavaszra apró énekeseinket. A fészekodvak, téli madáretetők jobb világot hoznak rájuk. S talán egy-két év múlva megint madárdaltól lesznek hangosak elárvult kertjeink. Mert bizony nem egy udvarra már évek óta csak veréb és varjú látogat. Cinke vagy vörösbegy ritkán téved oda. Ma már még fecske sem jut minden utcára. A sárgarigó is csak a városszéli gyümölcsösökig merészkedik. A barázdabillegetőt, pacsirtát is csak a szükség hajtja be a városba. A határban sincs túlságosan sok... A fülemile csattogását meg már csak a - rádióból ismerjük. Nem így volt ez még néhány évtizeddel ezelőtt sem. Hisszük is, meg nem is az öregeknek, hogy még ötven esztendeje is annyi volt itt a csíz, cinke meg tengelic, hogy ügyesebb fiú százszámra fogdoshatta össze hálóval vagy lépvesszővel. Volt itt madár bőven. Különösen a vízimadarakra volt jó világ. Még a múlt század derekán is Gyulától Csabáig, Békésig és Sarkadig végtelen sáros rétség terült el. Azon az év legnagyobb részében csak csolnakkal lehetett áthatolni. Ahol ma aranyló kalásztengert ringat a nyáreleji szellő, ott még 80-100 esztendeje halak, békák, rákok, teknősbékák és vízimadarak háborítatlan birodalma volt. Emberek fulladtak a süppedő lápba. A vízbe lépő embert és állatot piócák lepték el. Még a múlt század elején is a vízáradások idején a gyulai kastélytól egyenes irányban lehetett a körösladányi kastély alá hajókázni. Hát még 200 esztendeje, a török világ után! Gyula egész határa ellaposodott rét volt. A mai remetei puszta, az Itce- és Csikos-ér környéke víz alatt állott. (Hiszen ezt a két eret jó száz évvel ezelőtt éppen azért ásatta a Meszely-érrel együtt Vida Imre, uradalmi főnök, hogy a rétes tavakat lecsapolja.) Kétszáz esztendeje még arra terült el a régi térképen látható, híres Sarkadi-tó, amely nem mélyvizű tó, hanem végeláthatatlan vizenyős rétség volt. Az emberek által alig háborgatott láp csak úgy hemzsegett a víziszárnyasoktól: volt ott vadliba, vadkacsa, szárcsa, bíbic, gólya és gém bőven. Sőt a görény sem ment ritkaságszámba. Vadászni csak csolnakból lehetett rájuk. Kiszállni veszélyes volt. A vadász ingoványos hanságra lépett, amely örökre elnyelte. Idestova kétszáz éve lesz, hogy Harruckern Ferenc báró udvari papja, páter 62 Antoni vadászgatott a kastélytól északra a lápon. Egy ilyen vadászat alkalmával csalóka, füves szigetre lépett. Alig tett azoban húsz lépést, megingott lába alatt a sziget és derékig süppedt a mocsárba. Megfordult és a part felé igyekezett, de mind mélyebbre süllyedt. Csak jó félóra múlva tudott ismét partra jutni. A sok vízimadár közt ott sétált büszkén a nemes kócsag is. A remetei úttól 63