Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - Gyula város régi madárvilága

nyugatra egy határrészt Kócsagos-zugnak is neveztek. - 1797-ben báró Splényi az insurgensek részére kócsagtollat kért a megyétől. A megye kivetette a községekre, hogy hány kócsagot tartoznak lőni... Rövidesen meg is volt a kívánt mennyiség. A megye 103 kócsagtollat küldhetett Bécsbe... De talán még a vízimadaraknál is több szárazföldi madár volt a megyében, hasznos és káros egyaránt. 1755-ben a verebek, varjúk, csókák meg szarkák annyira elszaporodtak, hogy a községekre kellett kivetni, hogy mindegyiknek hány madárfejet kell beszolgáltatni. Nagyon nem igyekezhettek a beszolgáltatással, mert a megye kénytelen volt rájuk írni, hogy minden elmaradt fejért 1 krajcár büntetés jár. Mikor aztán ez sem használt, a megye a bíró részére 12 forint büntetést, deresre húzást és 25 botot helyezett kilátásba. De bárhogy is pusztították, maradt bővében. 1775-ben ismét kivetették a megye községeire a kártékony madarak pusztítását. Békés megye községeinek az évben közel 27 ezer csóka- és varjúfejet és több mint 80 ezer verébfejet kellett beszolgáltatni. Magyar- és Német-Gyulára egyedül 2439 varjú és csóka és 7317 veréb esett. Amilyen kelletlenül pusztították a kártékony madarakat, éppoly kedvteléssel fogdostak az énekeseket. Páter Antoni feljegyzéseiben olvashatjuk, hogy mint folyt le egy ilyen madarászat. A kastély fácánoskertjében a páter korán reggel egy nagy hálót terített ki. Elővette sípját és sípolt rajta mindenféle hangon. A sípolásra aztán százszámra jöttek a varjak, csókák, szarkák, de a kisebb madarak nem mertek tőlük közel jönni. A páter radikálisabb eljáráshoz folyamodott. Egy reggel megrakta a fákat, bokrokat lépvesszővel. Este aztán alig győzték leszedni a lépre került madárkákat. A többi aztán a szakács dolga volt. És az apró madarak, mint ínyencfalatok kerültek a bárói család asztalára. Rövid két hét alatt 1400 csíz, tengelic és más énekes pustult el ily módon. Am már mindez a múlté, a kakás rétség, nádas tavak, bokros mező már rég eltűntek. A folyókat szűk mederbe szorították. A madárvilág fogyton fogyott. S ma már - ha a fészekoduk és madáretetők nem lépnek közbe - lassan odajutnánk, hogy hírmondója sem maradna a régi madárvilágnak. (Békésmegyei Hírlap, 1930. márc. 9. 2. p.) 64