Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - Gyula város régi madárvilága

kodtak. Egyik Hont vármegyei vagabundust azonban a többiek alaposan rászedték egy ilyen osztozkodáson, mire az bosszúból Bars vármegye gyűlésének feladta az egész csaló társaságot. A vallomásról az aranyosmaróti megyei gyűlés 1754-ben jegyzőkönyvet is vett fel. Abból olvashatjuk, hogy a vagabundusok gyülekezetének abban az évben 30 tagja volt. A főprovinciális egy 29 éves diák volt, a tagok közt 16 éves volt a legfiatalabb. Ketten pedig 60 éven is felül voltak. Az Öregebbek tiszteletes úrnak adták ki és titulálták magukat és mendikánsaik kíséretében jelentek meg a falvakban, ahol mint református vagy lutheránus papok szedték össze a hiszékeny hívek adományait. Volt a társaságban olyan diák is, aki hat nyelven s hozzá még katolikus és protestáns módon egyaránt tudott énekelni. Az ilyen aztán, akárhova küldték, mindenütt elélhetett. A vagabundusok céhének viceprovinciálisa egy 24 éves Békés megyei, gyulai születésű diák, Gyulay Antal volt. Az ő gondja volt, hogy a régi vagabundusok minél több diákot csaljanak maguk közé. A kezdők mellé aztán a kitanultak közül társat adott és elküldte őket lakóhelyüktől mennél messzebb, az ország másik végére. És adott kezükbe hamis bizonyítványokat, hogy ők sopronyi, debreceni vagy losonci kollégiumból jönnek. Gyulayn kívül még egy gyulai vagabundusról tudunk, a 32 éves Kauer Antalról. A Bars megyei urak nagyon elszörnyülködtek a sok csalás és pernahajderség hallatán. Jelentették is az esetet nyomban a Helytartótanácsnak. Az meg az érdekelt megyéket szólította fel vizsgálattételre. Itt is, ott is horogra került aztán egy-egy vagabundus. Volt, aki tagadott, de volt, aki a kóborláson és a kolduláson kívül más turpisságról is vallott. Győrben az egyik országjáró diákot ezért sötét börtönbe is vetették. Bécsben azonban nem tulajdonítottak az egésznek komolyabb jelentőséget. Le is intették a megyéket, hogy ne fújják fel ezeket a nyilván pajzánságból származó hibákat túlságosan, de elbocsátás előtt szidják össze jól őket, hogy máskor nem viszik el szárazon a dolgot. A vármegyék börtönének ajtai már 1755-ben felnyíltak, és a vagabundus diákokat kemény szidás után szélnek eresztették. Azóta se hallattak magukról. (Békés, 1936. jan. 19. 3. p.) GYULA VAROS RÉGI MADÁRVILÁGA A múlt vasárnap megalakult a madárvédő egyesület helyi körzete. A népkertben, szőlőkben, házmegetti kis kertekben néhány száz fészekodú várja már kora 62