Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - A gyulai céhek története. Adatok a bőriparok történetéhez. A csizmadia céh

Egy font marhahús ára másfél kr volt egészen 1731-ig. Akkor a megye hosszas töprengés után feljebb limitálta 2 kr-ra, de kikötötte, hogy aztán jó hús legyen. 1 font kenyér 2 kr, egy icce bor pedig 4 kr volt. A város aztán a békés években mindinkább fejlődésnek indult. 1723-ban visszanyerte régi vásárait, hetven év múlva pedig hetipiacát, akkor már pénteki napra. A céhek is lassan megalakultak. Most már a csizmadiák nyomultak előtérbe. Könnyű volt nekik. Hiszen még az asszonyok is csizmát viseltek. Sokszor hallottam, hogy a csizmadiák még a török időkben II. Rákóczi Györgytől kapták volna céhlevelüket. Nem tudom, mi igaz ebből. Én a céhlevelet nem láttam. Megboldogult Karácsonyi püspök sem tudott róla. Tudomásom szerint céhük 1756-ban alakult meg. Az övék volt így is a megye első újonnan alakult céhe. Húsz évre rá következett (1776) a szíjgyártóké, ismét 21 évre erre (1797) a tímároké, majd újabb 22 év múlva (1819) a szűcsöké. Ellenben a vargák nyomába lépő cipészek csak 1843-ban tudtak céhbe tömörülni. Kevesen is voltak. A céh megalakulása után 15 évre (1858) csak húszan voltak, míg ugyanakkor a csizmadiák 166-an. Az iparosok aranykora a múlt század első felében volt. Gazdagodtak, vagyonosodtak. Mindenre telt. A kórház alapításában is tevékeny részt vettek. Jött azonban a szabadságharc, amikor a bakancsot, csizmát elvitték és Kossuth-bankóval fizettek érte. A Kossuth-bankókat azután az állami sóhivatalok szedték be. Adtak róla szabályos nyugtát, amivel - még ma is emlegetjük ezt a szólásmondást - mehettek a sóhivatalba. Aztán jött 1872, amikor megszüntették a céheket, s ezzel a rendes iparosság nyakába szabadították a kontárok sáskahadát, aminek az átkát ma még talán jobban nyögik mint valaha. És jött a világháború, amit a sokak szemében még ma is szálkát képező konjunktúra követett. Csalóka délibáb, amely elkápráztatta a szemet s aztán tovaszállt, s utána nem maradt más, mint a kilátástalan küzdelem a mindennapi kenyérért. III. A 129 éves török uralom elsepert minden ipart és kereskedelmet városunkból. A törökök kiűzése után beszivárgott, gyér számú lakosság oly kicsiny igényű volt, hogy eleinte alig tengett-lengett közöttük néhány iparos. Még leghamarabb a csizmadiák kaptak erőre. Már 1727-ben jelentkeztek a megyénél, de akkor még szegénységük miatt nem tudtak külön oklevelet váltani, hanem ideiglenesen egy másik céh artikulusát (szabályait) fogadták el zsinórmértékül. Megalakult tehát a megye első csizmadia céhe. A céh első dolga volt, hogy 50