Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - A gyulai céhek története. Adatok a bőriparok történetéhez. A csizmadia céh

céhmestert, atyamestert és bejáró mestereket választott. A céhmester a céh teljhatalmú feje volt 1818-ig. Akkor hatalmát erősen megnyirbálták. Azóta csak a hatóság által kiküldött kommisszárius (céhbiztos) jelenlétében volt szabad még gyűlést is tartani. A céh meglehetősen teljes számban megmaradt jegyzőkönyveiből összeállíthatjuk a céhmesterek névsorát. Az első céhmester 1759-ben Turay István volt, az utolsó 1872-ben Nemes Névery Sámuel. Érdekes végignézni a mesterek lajstromát. Nem egy oly családot találunk köztük, amelynek tagjai ma is őseik mesterségét folytatják. így 1758-ban már bent találjuk a céhben az első Mihálikot, 1759-ben a Balog, 1761-ben a Nyéki, 1767ben a Gerebenics, 1772-ben a Bakó, 1794-ben a Nemes Névery névvel találkozunk. A céhbeli mesterek közt, mint látjuk - nemesek is voltak: 1794-ben lépett be a céhbe Nemes Névery Pál, ugyanabban az évben Ns. Tarnai József. Volt még egy nemes család, a Mikulai, amely Pestről került ide 1834-ben, de többször nem fordult elő ez a név. A csizmadia céh volt a megye legnépesebb céhe. A mesterek számát a múlt század elejétől kezdve ismerjük. Csaknem mindig százon felül voltak már akkor is. 1872-ben, amikor a céh megszűnt, 201 gyulai mester tartozott hozzá. Ehhez kell még számítanunk az ide csatlakozott vidéki fiókcéheket (filiálisokat) is. Ha ugyanis valamely helységben nem volt annyi ugyanazon mesterségen lévő, hogy önálló céhet alapíthattak volna, akkor azok csatlakoztak valamely idegen céhez. így kisebb költséggel megszabadulhattak a "kontár" névtől s "becsületes" mesterekké válhattak. így csatlakoztak a gyulai céhez már 1769-ben az orosháziak, 1776-ban a komlósiak, 1777-ben találjuk a mesterek lajstromában az első elekit, 1759-ben az első csabait, 1769-ben az első sarkadit. Mielőtt a céh működéséről szólanék, ehelyütt is köszönetet kell mondanom Bíró György úrnak, a csizmadia ipartársulat ezidei érdemes elnökének, aki szíves volt a céh okmányait átnézés végett rendelkezésemre bocsátani. A művelődéstörténeti szempontból igen értékes céhemlékek legméltóbb helye a Városi Múzeum volna, reméljük, hogy az ipartársulat örökös letétképpen el is fogja ott helyezni . IV. A céh vaskos protokollumai elszórtan igen sok érdekes adatot tartalmaznak. A belőlük Összerakott kép megismertet bennünket másfél száz év előtti mesteremberek életével, amely sokkal derűsebb és gondtalanabb volt a mainál. A csizmadia céh 1757-ben nyerte privilégiumát és 1873-ban szűnt meg. Amikor 51