Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)
II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - A gyulai céhek története. Adatok a bőriparok történetéhez. A csizmadia céh
nulta el a magyar, úgy az 1500-as évek elején, vagyis jó 400 évvel ezelőtt. A régiek tudtak is erről egy kedves, török világi adomát, amelyből kiviláglik, hogy a törökök jártak itt először sarkantyús csizmában. Úgy mesélték, hogy élt a török világban Sarkadon egy minden hájjal megkent hajdú, valami Varga Mihály nevezetű. Minthogy seholsem volt nyugta, hol erre, hol arra járkált kalandok után, a nép röviden csak Csavarga Miskának nevezte. A szomszédos Szalontán meg Bakó Mihály hajdú volt méltó párja. Ketten folyton csak azon vetélkedtek, hogy melyik kettőjük közül a nagyobb lator, s mindenféle módon csak azon voltak, hogy egymás dicsőségét elhomályosítsák. - Egyszer Csavarga sánta koldusnak öltözött. Kiment a gyulai útra. Feldobta mankóját a fára, leült az út szélére és várta a jószerencsét. Amikor látta, hogy a gyulai basa közeledik lóháton, elkezdett éktelenül jajveszékelni. A basa megszánta és megkérdezte: - Miért sírsz jóember? - d, hatalmas basa! A te janicsárjaid pajkosságból feldobták a mankómat a fára és most nem tudok tovább menni. A basa leugrott lováról, odadobta % a kantárszárat a koldusnak, nekifohászkodott és felmászott a fára. Csak ezt várta Csavarga. Amikor a basa már a leghegyiben volt, felpattant a lóra és nagy hetykén visszakiáltotta: - Tartsd meg jóuram a mankót, cserébe a lóért! Tudd meg, hogy én vagyok az a híres Csavarga Miska! Azzal máris elvágtatott, és a lovon még aznap este túladott Váradon 100 aranyért. Mikor ezt Bakó Mihály meghallotta, majd megölte a sárga irigység. Fogta hát magát, felöltözött török dervisnek és belopózkodott Gyulára. A város végén éppen a basa nyári laka előtt ment el. Az ablakban ott állt a basa kisfiának magyar dajkája. Csitítgatta a síró gyereket. Mikor a dervist meglátta, kiszólt: - Jöjjön dervis bácsi, vigye el ezt a rossz gyereket A dervis úgy tett, mintha értené a tréfát. Elvette a gyereket, de a másik pillanatban már nyargalt is kifelé. A dajka meg rémülten sivalkodott, hogy viszik a kis Alit. A várnép előrohant és üldözőbe vették a dervist. Bakó uram alig ért el a Körös első ágáig, máris látta, hogy ezt á kalandot aligha ússza meg ép bőrrel. Mit volt mit tenni, a parton leültette a gyermeket a gyepre, maga meg - minthogy hirtelenében nem talált más megoldást - felfordította a parthoz kikötött nagy csolnakot és alábújt a nyakig érő vízbe. Hát jöttek a törökök. Míg az egész környéket tűvétették, a basa ölébe vette fiát és ráült a felfordított csolnak tetejére. Bakó uramat majd a hideg rázta ki eleinte, de aztán, hogy az idő hiába ne teljen, lecsatolta a basa csizmájáról az aranysarkantyúját. Megjöttek aztán hamarosan az üldözők is, természetesen eredmény 48
