Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

IMPLOM JÓZSEF ÖSSZEGYŰJTÖTT KISEBB ÍRÁSAI - I. Régészeti írások - A fövenyesi templom

némi világosságot fog vetni. Az ásatás anyagából eddig csak a kettős sír van kiállítva. A többi anyag kiállítására csak feldolgozásuk után, tavasszal kerül sor. A sírmellékletek közt igen sok hajkarika, ezüst gyűrű, bronz fülbevaló és karperec van. Ezek szintén a XI-XII. századra mutatnak, éppen úgy, mint a templom alaprajza, építésmódja, falanyaga és a sírok egy részében a halott szájába helyezett ezüst dénárok is. Kérdés, hogy hogyan került ide a falu és hogyan tűnt úgy el, hogy nyoma sem maradt fölötte az elsimult szántóföldön. A falut annak idején, amikor a határt a Körösök kanyarulatai keresztül-kasul szabdalták, az erek és mocsarak egymást érték, a környék leghátasabb helyére építették. Ez a hely majdnem olyan magasan van a tengerszíne fölött, mint a Belváros, vagy a Kálvária-dűlő. Ide a legnagyobb árvíz sem tudott feljutni. Ez a magyarázata annak, hogy ez a terület, amióta ide az ember betette a lábát, kezdettől fogva állandóan lakott volt. A nyári ásatások során megleltük a kőkori nép több mint 5000 év előtti nyomát, edényeinek, kóbaltáinak töredékeit, sőt a temetőjük szélén egy zsugorított csontvázat is. A késői bronzkor 3000 év előtti föld alatti lakásai, hamugödrei, rengeteg jellegzetes cserépanyagot, és edényeket is nyújtottak. A római császárság korában valamely barbár nép, esetleg római lakosság mázsányi finom cserépanyaga hosszú lakottságra mutat. Megleltük a rómaiak agyagkitermelő gödrét is. Az égetés közben eltorzult, felhólyagosodott edénytöredékek arra vallanak, hogy itt is, mint ahogy évekkel ezelőtt a Kálvária-dűlőben is megfigyeltük, a római fazekas a helyszínen végezte munkáját, készítette a finom iszapolású és égetésű, ma is ragyogó simaságú edényeket. Az ásatás 12 héten át tartott. Jövőre folytatni kívánjuk. A jövő évi kutatás bizonyára a fent ismertetett négy kultúrának sok újabb adatot fog nyújtani és meglehet, hogy arra is feleletet ad, hogy mikor és hogyan pusztult el az a falu. Eddig sok körülmény arra vall, hogy a tatárjárás dúlásainak és égetéseinek lett áldozata. (Békésmegyei Hírlap, 1933. nov. 26. 4. p.) A FÖVENYESI TEMPLOM Már régebben hallottam emlegetni, hogy a Ballá család pejréti földjében, a hátasabb részen szántáskor terméskövekbe akadt az ekevas. Egyes helyeken nagyot koccant. Ki is csorbult az éle. Ha azután utána ástak, a gödörből annyi terméskövet hányhattak ki, amennyit csak akartak. Szedték is kifelé már emberemlékezet óta. 23