Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

III. Néprajzi írások - A köröstarcsai hamistanú-mondához

A KÖRÖSTARCSAI HAMISTANÚ-MONDÁHOZ Mindazt, amit Arany János "A hamis tanú" című költeményének forrásáról tudunk, Voinovich Géza Arany János összes művei akadémiai kiadásának egyik jegyzetében foglalta össze. (Budapest, 1951. I. 462.) Eszerint a költemény közvetlen forrását Riedl Frigyes a Kármán Emlékkönyvben ismertette. (Budapest, 1897. 160.) Riedl Szabó Károlynak a köröstarcsai helynevekről írt értekezéséből idézte azt a népmondát, amely a "A hamis tanú" alapjául szolgált. (Új Magyar Múzeum I. 375.) Szendrey Zsigmond a "Magyar népmonda-típusok és tipikus motívumok" című dolgozatában a hamistanú-mondák két fő változatát különbözteti meg. Az egyik változat szerint "két szomszéd község között egy dűlő miatt per támad, a jogtalanul követelő fél megbízottja, hazai földet helyezvén sarujába, leteszi a felajánlott esküt, s a vitás dűlő a hamis tanú községéé lesz". A másik változatban "e három elemhez még egy negyedik is járul: a bűnhődés, azaz a letett esküben magára mondott átok szerint a hamis tanú szörnyethal, megvakul, testét a föld kétszer kiveti gyomrából, teste mint "vízember" örökre az örvényben hánykódik..." (Ethnographia XXXIII. 49.) Ez tehát "A hamis tanú" mondai háttere. A mondának azonban van történelmi magva is. A törökök kiűzése után Békés megyében is egymást érték a községhatárok megállapítására indított perek. A Gyulai Levéltárban egy 1728; augusztus 21-én felvett jegyzőkönyv őrzi egy ilyen határpernek az emlékét, amely Körösnadány (a mai Körösladány) és a szomszédos Tárcsa (a mai Köröstarcsa) közt folyt (Békés vm. közgy. jkv. III. 135-138.) A vizsgálatra kiküldött két megyei biztos mindenekelőtt végigjárta a vitás határt. A régi Sebes-Körös melletti Mihályhalmától Lapálylaponyagra mentek, azon túl Gyájácsfok volt a határ. A helyszíni szemle után a tanúk kihallgatására került sor. Mindössze négy tanút hallgattak ki. Feltűnő, hogy mind a négy a kihallgatás idején vagy régebben tárcsái lakos volt. Az első tanú a 60 éves Juhos István volt. "Ad 2dam metam lapály Laponyak fatetur Hungari/c/a sua lingua taliter /:/ igaz le tett hűti után vallja és le vetvén csizmáját (:uti moris esset:) alván á lapály laponyakra álitya, hogy ott Laktában régi üdőben úgy éltek, s bírták s Tartották Körös Nadani és Tárcsa közt az határt." A 2. tanú, az 50 éves Juhos Mihály ugyanígy vallott. "3us Testis Joannes Márkus incola K. Tarcsaiensis Annorum circiter 60. juratus et examinatus, suo modo fatetur uti primus... et 2dus testis." 132