Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Hidassy Jakab emlékezete

sen részt vettek a nemesi bandériumban, no meg a vivátozásban, de ékes, latin szónoklat ugyan nem telt tőlük. Éppen kapóra jött tehát a Békés megyei tisztikarnak Hidassy Jakab kineveztetése. Mindjárt megválasztották táblabírának. 1779. július 26-án letétették vele a táblabírói esküt s benne egyúttal megnyerték az akkoriban annyira szükséges, mondhatni nélkülözhetetlen ünnepi szónokot. Hidassy, mint fentmaradt levelei és beszéde ma is tanúsítják, teljesen otthonos volt a latin nyelvben, ismerte a klasszikus latinság mesterfogásait és fordulatait, s megmentette Békés megye becsületét a nagyműveltségű főispáni helytartók, az iktatásra lejött vendégek előtt. 1785. július 12-i beszéde mutatja azonban, hogy a magyar nyelven még tökéletesebb szónoklatot tudott tartani. Azonkívül, mint Békés vármegyének Gyulán lakó táblabírája, szorgalmatosan járt a megyegyűlésekre, s teljesítette azon kötelességeket, melyeket az alkotmányos szabadság és önkormányzat a szabadságot szerető és élvező népekre ró. 1780-tól kezdve, nemcsak mint megyénk táblabírájának, hanem mint a nagyváradi egyházmegye megbízottjának is jelen kellett lennie megyénk gyűlésein, mert az egyházmegyei szentszék tapasztalta, hogy az akkori megyegyűlések tárgyai között sok oly dolog fordul elő, mely a katolikus egyház ügyeit is közelről érinti, s ha nincs, aki felvilágosítást adjon, esetleg óvást tegyen, abból a katolikus egyházra kár háramlik, ennélfogva Hidassyt a maga követévé nevezte s a szükséges felhatalmazást neki megadta. Nemsokára ezután jöttek József császárnak a katolikus egyház belügyeit annyira sértő rendeletei, jöttek a megyei önkormányzatot megszorító szabályok; jött azon rendelet, mely megyénket külön főispántól megfosztotta, s mindezek természetesen az addig annyira hűséges Hidassy Jakabot az ellenzék táborába terelték. így történt, hogy 1785. július 12-én gróf Teleky Sámuel beiktató ünnepségén Hidassy üdvözlő szózata tele volt keserűséggel, éppen nem hangzott egybe a főispán beköszöntőjével. Az új főispán II. Józsefnek föltétlen híve, az erőszakolt és törvénytelen újításoknak előmozdítója vala annyira, hogy II. Józsefnek újításait szentséges rendeleteknek jelentette ki, ami egy református főúr ajakán legalábbis furcsán hangzott. Hidassy ellenben a magyar alkotmány fennmaradását szívéből óhajtotta. Új törvények alkotására az országgyűlést tartotta hivatottnak s ennélfogva azt kívánta, hogy a magyar törvények, szabadságok és szokások fennmaradjanak, s volt bátorsága hozzá, hogy ebbéli óhajtását üdvözlő beszédjében is kimondja. Manapság, a szólásszabadság korában Hidassy e tette jóformán semminek tűnik fel, de akkoriban, az alázatos hódolat napjaiban, nagy dolog volt, s az is egy csepp volt azon mozgalomban, mely II. József törvénytelen rendeleteit elseperte. Élénken részt vett Hidassy azon mozgalomban is, mely a német nyelvi rendelet ellen megindult, s még inkább küzdött Békés-, Csanád- és Csongrád vármegyék 59