Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Hidassy Jakab emlékezete

egyesítése, s a megyei székhelynek Szegvárra való áthelyezése ellen. Természetesen e küzdelemnek oly önkényes, makacs, felvilágosításokat el nem fogadó uralkodóval szemben, mint aminő II. József volt, egyelőre és rögtönösen semmi eredménye nem lehetett. Hidassynak meg kellett érnie, hogy a megyei tisztviselők Gyuláról elköltöztek volt, lakásaik üresen maradtak. Gyula csaknem egyszerű parasztfaluvá süllyedt. De megérte Hidassy azt is, hogy II. József maga vonta vissza annyi keserűséget okozó hibás rendeleteit, megérte, hogy négy év múlva a régi tisztviselők visszatértek s 1790. május 1-én a megyei élet a régi magyar törvényekkel együtt újra teljes épségébe lépett. Sajnos, éppen ez időponttól kezdve Hidassy a megyei élettől visszavonult. Összeütközésbe jött a megyei tisztviselőkkel, s részben az uradalmi tisztekkel is, ami őt teljesen elkedvetlenítő. Az összeütközés okait ma már pontosan nem ismerjük, csak egyet-kettőt említünk fel közülök. Ilyen volt Hidassy túlságos lelkiismeretessége. Volt Gyulán két közkatona özvegy s ezek éppen azért, mert férjeik a csatákban haltak el, némi kegydíjban részesültek volna, ha Hidassy a folyamodványaikhoz szükséges házassági- és halotti leveleket kiállítja, de Hidassy ezt nem tette, mert az egyik özvegy újra férjhez ment és így kegydíjra tulajdonképpen nem szorult; a másik pedig a hóhér leánya, oly feslett életű vala, hogy kegydíjat nem érdemelt, de a megye főjegyzője és Vida Imre uradalmi jószágigazgató magukévá tették a két asszony ügyét s bevádolták Hidassyt még saját püspökénél is. A nagyváradi szentszéknek kellett Hidassyt megnyugtatni és biztosítani arról, hogy az okiratok kiállításával és kiadásával semmi hibát nem követ el, mert úgyis a kegydíjakat osztó bizottságnak kell a kérelmeket megvizsgálni s ha az érdemteleneket jutalmaz, ő felel érte. Volt még egyéb összetűzés is a megyei és uradalmi tisztikar, meg a plébános között. Az az óriási különbség, ami Hidassy és az akkori gyulai értelmiség életfelfogása és ebből folyó magaviselete között fennállott, folytonosan újabb vádaskodásokra vezetett. Ellenfelei Hidassyt a helytartótanácsnál és még egy főhivatalnál két ízben is bevádolták, még gyönge egészségét is szemére hányták, úgyhogy Hidassy 1791-ben és 1792 nyarán hosszú, költséges utazásokat tett, Budán, Pozsonyban járt, hogy magát püspöke előtt igazolja. Mindezek miatt Hidassy annyira elkeseredett, hogy 1792 október havában benyújtotta a püspöknek lemondását a gyulai plébániáról. A püspök és a szentszék sokkal higgadtabban fogták föl Hidassy helyzetét, mint ő maga, s korántsem 60