Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

A békésgyulai római katolikus plébánia története (a kezdetektől 1699-ig)

Rogeriusnak ezen leírásából kitetszik, hogy a gyulai vár már akkor is oly helyzetben volt, mint aminőben a későbbi századokban találjuk. Ugyanis északról és délről az úgynevezett Sarkadi-tó vagy -láp, nyugatról és délről a Fehér-Körös egészen bekerítvén, a vár ezek közt mintegy sziget állott, s azért Rogerius mindig szigetnek mondja, de ezt nem tulajdonnév gyanánt használja, azért nem állítható, hogy akkor Sziget lett volna a város neve. Azonban a vár minden megerősítés dacára is odaveszett. A tatárok ideérkezvén, Rogerius további tudósítása szerint, midőn látták, hogy itt egyenes úton nem boldogulhatnak, szokásuk szerint cselhez folyamodtak. Seregük egy részét a vár déli részére állítatták, hogy színleg ott kísérelje meg az átkelést a Körösön; azalatt, amíg a lakosok a fenyegetett vároldalba siettek, a többi tatár lesből hirtelen megrohanta a várba vezető keskeny utat, a csekély számú őrséget a tornyokban felkoncolták, s mielőtt a lakosok ezt észrevették, már benn volt a várban, annak védőit, az odamenekült népet, s a lakosokat leöldösték és a várat feldúlták. Ez volt Gyulának első, szomorúan végződött korszaka. Azonban nem sokáig hevert romjaiban. Kedvező fekvéssel bírván, önként jó védőhelyül kínálkozott, s azért, midőn IV. Béla mindenfelé az országban várakat építtetett, alkalmasint a gyulai vár is helyreállíttatott, s ezzel együtt a város és hitközség is újra megalakult. Az újonnan felvirágzó hitélet egyik jeleként azt kellene üdvözölnünk, melyet legújabban Rupp Jakab, az Akadémia által kiadott munkájában, hogy ti. az 1327. esztendőben Miklós csanádi gróf egy kolostort alapított Gyulán a pálosrendű szerzetesek részére és azt egy malommal ajándékozta meg. Temploma e kolos21 tornak Szent Jeromos tiszteletére volt szentelve. Sajnos, hogy ezen állítás nem nyugodott kellő alapon és azért csak állítás maradt, bebizonyítás nélkül. Sőt mi több, Bunyitay Vince, a nagyváradi egyházmegye kitűnő monográfusa kimutatta bár tudta és akarata nélkül, hogy a "Monosterium de Jula" hibás kiírás a "Monosterium de Jufa" helyett. Gyula ekképp pálos kolostor nélkül maradt. E veszteséget alább (a függelékben) helyre pótoljuk, ha elég szerencsések leszünk kimutatni, hogy Gyulán már ezelőtt monostor állott. A pápai segélypénz szedése idején, 1330-1340-ig Gyula egyike azon helyeknek, ahol akkor már virágzó plébánia állott. A Theiner által közölt jegyzékben Gyula a köleséri főesperesség plébániái között ekképp fordul elő: "Petrus sac. 22 villa Gyula". E szerint tehát Gyula a köleséri esperességbe tartozott, amely akkor Zaránd megye jórészét magába foglalta. Papja Péter volt, aki a pápa szá23 mára 20 garast fizetett. A Keresztúry illetőleg Pray által kiadott töredékes 19