Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

A békésgyulai római katolikus plébánia története (a kezdetektől 1699-ig)

rómaiak e vidéket elhagyták és ez is a Duna jobb partján, ez pedig csak nem vonatkozhatik Békés megyéreí S ezzel megdől még a valószínűsége is, hogy a sardicai zsinaton 347-ben e vidékről való püspök jelen lett volna. Csak a hunok birodalmának megsemmisülése után hirdettetett itt, bár elferdítve és megcsonkítva, a keresztény hit. Mert az 550 tájon élt Jordánus püspök a gepidák hónát leírván, azt határozottan a mi vidékünkre helyezi. Minthogy pedig a gepidák már ekkor arimansok voltak, joggal következtetjük, hogy ekkor, vagyis a VII. században laktak először keresztények megyénk területén. De ezen kereszténység alig egy századig volt itt. A népvándorlás vihara elsodorta. A gepidákat megsemmisítették az avarok. A nép még legtovább körülbelül 200 esztendeig lakta e vidéket, s bár most már nyoma sincs az avar sáncoknak, mégis kétségtelen, hogy ők itt tanyáztak. Mert ama hármas sáncok egyike mellyel ők magukat az Erdély felől nyomuló szláv népek ellen védelmezték, még Bihar megyében a hegyek alatt elkezdődött, s így kétségkívül magában foglalta Békés megyét. Sőt, az avar sáncok harmadik védvonala már Békés megyébe esett, s hihetőleg Nemeskerek

it51 és a Körös partjától húzódott lefelé a csabai Vanthátra (Vonthát), s innen Gyula felé, az úgynevezett Ördög-árkon keresztül, melyet egy 1525. évi okmányban még említenek és tovább nyúlva a nyéki és tövisháti pusztákon keresztül Simándnak és Mikulakának tartott. Ez mutatja egyszersmind azt, hogy itt, e megyében nem laktak a bolgárok mindjárt az avarok legyőzetése után, sőt még azontúl se, mert a sáncokat bizonyosan az Erdély felől lenyomuló szláv népek ellen készítették az avarok - midőn Nagy Károly által megtörve, ezen kis népek ellen is védekezniük kellett. Haan bizonyosan Engelt ZEngel János Keresztély/ követte, midőn a tiszai és rnarosközi Bolgárországról beszél. Azonban Hunfalvy Pál, legkitűnőbb etnograffusunk ennek alaptalanságát és hely12 telenségét bebizonyítván , ez semmiképpen meg nem áll. Továbbá bizonyos, hogy az itteni avarok közt a kereszténység gyökeret nem vert, sőt a térítés sem kezdődött. Mert: "Nagy Károly hadai legfeljebb a Tiszáig hatván, az ő és utódai míveltetó foglalásai pedig a Dunántúlra sem terjeszkedvén" írja Hunfalvy. Azon Ingó nevű püspök, kit Haan.Bonfini német kiadása után hoz fel, nem jött ide a Tiszántúlra téríteni. Sőt, más térítők sem, mert e korban, mint Hunfalvy írja, "A kereszténység sem bátorkodék átkelni a Dunán és Tiszán, legkisebb nyoma sincs annak, hogy Pannoniából mentek volna hittérítők ismeretlen földre és ismeretlen népek közé." Midőn Szvatopluk a szláv papokat Morvaországból kikergette, ezek fenn a tiszai vagy dunántúli bolgárokhoz, akiket mint láttuk, sokan ott gyanítanak, mentek bizonyosan azért, mert se bolgárok, se keresztények nem valának ott, hanem a moeniai bolgárokhoz menekültek. Tehát se frank, se morva papok nem látogat16