Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

A békésgyulai római katolikus plébánia története (a kezdetektől 1699-ig)

ták a régi Dáciát, melynek természetes kincse, a só is rejtve volt a szomszéd népek előtt. Ebből azután kitűnik, mily vakmerő és semmiképpen be nem bizonyítható Haan azon, talán inkább hangzatos, mint komoly állítása: "Mindezeknek következtében annyira elterjedt itt a kereszténység, miszerint bízvást lehet állítani, hogy midőn a magyarok e hazát elfoglalták már a síkvidéken is a kereszt diadalra vergődött". Egyszersmind pedig kiviláglik, hogy a kereszténység másodszori elterjedését és megszilárdulását Békés vármegyében csak Szt. István korára lehet tenni. Hogy Gyula térítői Szt. Benedek rendű szerzetesek voltak, több mint valószínű. Tudjuk, hogy hazánkban a térítés legnagyobb részét ők végezték: egyházmegyénkben az első kolostor, mely a püspökség alapításával egykorú, Szt. Benedek rendű volt, maga Szt. Gellért is bencés volt, s azért efelől alig lehet kétség. A hitközség és plébánia körülbelül akkor alakulhatott, midőn a vár kissé fontosabb kezdett lenni. Ez pedig akkor történt, midőn ez országrész a kunok becsapásainak lett kitéve, s ennélfogva az efféle védhelyekre több gondot fordítottak. A tatárjáráskor Gyula vára már oly tekintélyes volt, hogy az egész vidék lakossága itt keresett menedéket, s ennélfogva feltehető, hogy ily fontos helyen már előbb is hitközség és plébánia állott. Minthogy pedig a kunok berontásai Salamon és Szt. László királyaink alatt történtek, a vármegye erősítését is e korra tehetjük. E véleményen van Gyula monográfusa, Mogyoróssy Dános is, és állításának bizonyítására felhozza Spiegel Ignác későbbi gyulai plébános egy erre vonatkozó feljegyzését, mely a levéltárban létezett, és ekképpen szólt: "Nagyon hihető, hogy itten már Szt. László királyunk idejében volt ecclesia és az Szt. Benedek szerzetesei által provideáltatott." Ma is meglévén a gyulai terri17 tóriumban az úgynevezett Szt. Benedeki puszta. Paulányi József egy oklevelet félreértvén, tévedésbe vitte Mogyoróssy Jánost, Gyula monográfusát, ez pedig Balázsy Ferencet, a különben kitűnő historikust. Erre nézve kiírjuk Békés vármegye egyháztörténelme című munkámból (kéziratban) e pár sort: "Azok, kik ez apátság hol fekvését eddig elé nyomozták, s ezek közt kitűnnek Fábián Gábor és Balázsy Ferenc, az apátságot mindig a mai Arad megyében keresték. Ez téves eljárás volt. Mert a régi Arad megye, nemcsak a Maros jobb, hanem balpartjára is kiterjedt, s egész Vingán alul Szécsány és Murényig lenyúlt, keletre pedig egész Lippáig, nyugatra egész Fönlakig terjedt. Én ezen területen, nevezetesen pedig Vinga és Új-Arad táján keresem ez apátság fekvési helyét, nem a magam esze, hanem a nagyhírű Oláh Miklós érsek után indulván, ki a maga geografiájá17