Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

A mai Gyula megalakulása

azt vették észre a rácok, hogy a kamara tisztjei kezdik becsülgetni a gyulai uradalomhoz tartozó városokat és falvakat, mert el akarták azokat adni. El is adta, illetőleg 24.000 forintért zálogba adta azt a király a gyulai várral együtt báró Harruckern János Györgynek, a volt hadiélelmezési főbiztosnak, úgyhogy 1720. okt. 25-én elment Gyuláról a kamarai ispán és Harruckern lett itt az úr. Amint a rácok észrevették, hogy még majd dolgozni és adót fizetni kell, kezdtek Gyuláról elszökdösni, úgyhogy Harruckern már csak 22 családot talált itt, de azok egy része már nem is volt rác, hanem mint a Mundruczó és Moldován nevek mutatják, oláh. A rácok az uradalmi hajdúságot vállalták. Kiköltöztek a várból s a mai Wenckheim Krisztina és a vár előtti utcán építették fel kunyhóikat s a mai árvaház helyén építettek egy kicsiny rác templomot 1721-ben. Ezzel a gyulai rác város megszűnt, s az azután ideköltöző oláhok már Gyula város elöljáróinak voltak alávetve, s a magyarokkal együtt viselték a jobbágyi terheket. Harruckern egyébként is sokat tett Gyula felvirágoztatására az 1721-23. években. Mivel ő végleg, azaz királyi adománnyal is meg akarta szerezni a gyulai uradalmat, meg akarta szerezni e területen a kegyúri jogot is. 1721-22-ben felépítette, persze csak vert falból és náddal fedve, a plébánia épületet, a Gyulavidéki Takarékpénztár háza, vagy az azelőtt úgynevezett Prág-ház helyén, s azonkívül újraépítette a régi templom köveiből a katolikus nagytemplomot. 1723ban azután megszerezte, illetőleg visszaszerezte Gyula város számára a vásártartás jogát évenként 4 vásárral, s így lehetővé tette azt, hogy Gyula valóban várossá, az ipar és kereskedelem fészkévé legyen. Mindez természetesen nem következett volna be, vagy egészen másként folyt volna le, ha Harruckern János 1720-ban, illetőleg 1723. május 3-án, amidőn mint már magyar nemes, királyi adománnyal nyerte el a gyulai uradalmat, Gyulán nem katolikus magyarokat, mégpedig rendes egyházközséggé szervezett katolikus magyarságot talál. Másokkal könnyen úgy bánt volna el, mint a gyulai rácokkal, de saját hitsorsosait és azok plébánosát mégse merte bántani. Két év múlva a plébániaépület és a templom felépítése után jelentkeztek ugyan nála katolikus németek, de már akkor Harruckern nem merte elvenni a katolikus magyaroktól nyolc év óta bírt telkeiket, nem merte innen eltávolítani a magyar plébánost s helyébe németet állítani. Kénytelen volt tehát a jelentkező németeket a várostól nyugatra eső, Köröságaktól körülvett kis szigeten elhelyezni. E németek azután a magyarokkal közösen használván a katolikus nagytemplomot, csakhamar jóbarátok lettek a katolikus magyarokkal s először lélekben, azután nyelvben is magyarokká váltak. 176