Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

A mai Gyula megalakulása

Nem szóltam még eddig a gyulai református magyarokról. Nem azért nem szóltam, mintha őket későbbi jövevényeknek tartanám, hanem azért, mert a mai Gyula megalakulásában kevésbé fontos részük volt. Mindenesetre ők is jelentkeztek, mihelyt meghallották, hogy a magyaroknak megengedték a Gyulán való letelepedést, de azon nehézségeket, amelyek e letelepedést akadályozták s állandó voltát kétségessé tették, ők nem tudták volna legyőzni, mert sem az aradi várparancsnok, sem Harruckern nem lettek volna irántuk kímélettel. így azonban Pelsőczy megadván a katolikus magyaroknak az engedélyt a letelepülésre, nem térhetett ki a református magyarok kérése elől sem, s kijelölte nekik a mai Vármegyeház és Árpád utcán volt telkeket. Templomot már nem adhatott nekik, mert a várban levő török mecsetet akkor a rácok használták, a nagytemplomot pedig a katolikus magyarok kapták. De azt nem ellenezte, hogy a mai római katolikus iskola helyén állott fürdőépületet templomul használják. Ez is bolthajtásos kőépület volt, s így a sok rablás, felégetés dacára is, megmaradt a régi világból. Akkor az is szerencse volt, ha ilyen fedél alá húzódhattak, mert 1715-ben, se Gyulán, se környékén nem volt olyan iparos, aki nekik templomfélét tudott volna építeni. így tehát 1715. szeptember 2-án Békés vármegye adózó jobbágyainak összeírása12 kor Gyulán laktak a mai református magyar családok ősei, nevezetesen a Fábián, Csete, Furka, Cseke, Oláh családok is. Fábián Péter gyulai ref. lakos 1736ban ugyan azt állította, hogy ő már akkor 23. éve lakott Gyulán, de éppen az említett 1725. évi összeírásból megállapíthatjuk, hogy ő, afféle öreg emberek módjára, rosszul emlékezett. Azt kérdezték többek közt 1715. szeptember 2-án az összeíróbiztosok a gyulai lakosoktól, hogy miért nem mivélték már előbb a szőlőskerteket? Erre a lakosok azt felelték, hogy nem is laktak itt, hogyan mívelhették volna? Már pedig 1715-ben mindenesetre jobban és többen tudták, mikor költöztek ide, mint 1736-ban. Az 1715. évi összeírás egyébként is mutatja, hogy csak ez évben kezdették el a földmívelést Gyulán, mert 29 jobbágycsalád ekkor csak 91 hold szántóföldet és 89 kaszásnyi rétet fogott fel, úgyhogy egy családra átlag csak 3 hold s mintegy 200 négyszögöl szántóföld és kaszás rét esett. Ellenben 1720-ban 60 család 2 114 hold szántóföldet fogott fel, s így egy család már 45 hold földön munkálkodott. 1715-ben szőlőt még nem miveitek, pedig a régi szőlők megvoltak, 1720-ban pedig már 16 kapás szőlőt felfogtak. Mindez nyilván mutatja, hogy 1715-ben még csak éppen hozzákezdtek a szőlőmíveléshez és így a város régi pecsétjén helyesen állott a megtelepülés kezdeteként az 1715. év. Az 1801. évi szörnyű tűzvész után készült pecsétnyomóra pedig tévedésből, helytelen olvasásból került az 1718. évszám. Az említett összeírások mutatják azt is, mily nyomorúságos volt a mai Gyula 177