Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

A mai Gyula megalakulása

visszaviteti s még jobban bünteti, zsarolja őket. De mégis, ha megvizsgáljuk az első ideköltöző magyar katolikusok családi neveit, rájövünk legalábbis arra a tájékra, ahonnan átköltöztek. Az ilyen családnevek ugyanis, mint: Uri, Sülyi, Kókai, Dányi, Zsámboki, Géczi, Gácsi, Aszódi, Hatvani, Szilágyi, Kövesdi, Bujáki, Losonczi, Csitári, Gyetvai, nem keletkezhettek se Tiszántúl, se Dunántúl, hanem csakis olyan tájékon, amelyhez az ilyen családnévalkotásra alkalmas városok, falvak közel esnek. Tekintsünk a térképre s látjuk, hogy Uri, Süly, Kóka, Dány, Zsámbok magyar katolikus falvak délről északra haladva mind egymásután következnek és Aszód, Szilágy, Püspökhatvan, majd a Nógrád megyei Kövesd, Csitár, Buják, Géc is elég közel esnek ezekhez. Hogy Losoncról, Gácsról, Gyetvárói egyes szegény emberek az Alföld felé igyekeztek, az is természetes. Ha tehát az ezen falvaktól délkeletre eső tájékot keressük, a mai Nagykáta, Újszász, Zagyvarékás vidékére jutunk. E vidékre mutat különben a gyulai magyar katolikusok régebbi ruhaviselete és napjainkig megőrzött tájszavai. De mit szóltak a magyar katolikusok letelepüléséhez a rácok? Ha nem katolikusok lettek volna, könnyen elűzik őket, de így ezt nem merték tenni. Az aradi várparancsnok majd adott volna nekik! Annyit azonban mégis elértek a parancsnoknál, Cosa Lipótnál, hogy ez elrendelte a gyulai határ megosztását a hadirend és a polgári lakosak között. Cosa rendeletére 1717. június 16-án megjelent Gyulán Edelspacher Zsigmond, az aradi császári udvarbíró, és kijelentette, hogy a vár előtt levő térség egészen a mai alispáni lak mellett volt árokig és hídig a hadirendé, vagyis a rácoké. Az ott épített házakat le kellett bontani, kivéve persze a mai szolgabírói lak telkén álló Rácz Palkóét és az ettől keletre eső molnárlakást. A határból a legjobb részt: a gerlai úttól a dobozi útig terjedőt a szőlőkertekkel, rétekkel együtt odaítélte a rác katonáknak, a városiaknak a gerlai úttól balra eső rész jutott. A Körös balpartján pedig az aradi úttól jobboldalt eső rész lett a városiaké, a baloldalt eső rész a jó legelőkkel együtt a rác katonáké maradt. Ennek a felosztásnak, illetőleg a rácok 25 évig tartó gyulai önkényeskedésének emléke a mai napig fennmaradt a gyulai helynevekben. Ma is emlegetjük és használjuk a Dugi-gátat, a Szlányi-rétet, a Bicerét. Némelyek talán hallották a Merdák-erének hírét és nem is tudják már, hogy a Dugi-gát rác nyelven hosszúgátat, a Szlányi-rét sósrétet, a Bicére gyöngyöt jelent, a Merdák-ér pedig valamelyik Merdák, azaz kontár rácnak ott levő házától vette nevét. De hiába erőlködtek a rácok, 1716-ban visszafoglalták a keresztény seregek Temesvárt, s 1718-ban megkötötték a pasarovici békét. Messze esett Gyulától a török, nem volt többé szükség Gyulán rác határőrökre. 1719-ben egyszer csak 175