Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)
A mai Gyula megalakulása
nyugati harctérre. 0 Talán visszatértek volna a rácok Gyulára a Maros-mentéről, de Károlyi 1706ban s 1707-ben maros-menti fészkeiket és búvóhelyeiket is felkereste, őket családostól áthajtotta a Maroson. E hadjáratok következtében a rácok száma annyira megfogyott a Maros-Körös közén, hogy nem voltak többé képesek Gyula városát megülni és a város egész határát művelés alá fogni. Az aradi várparancsnok elküldött ugyan ide 1710 táján 25-30 rác katonát, de azok családostól együtt a külső várban húzódtak meg, maga Gyula városa üresen állott. És üresen maradt sokáig, mert - mint említők - Gyulának 1711-ben nem voltak olyan fiai, akiket szülőföldjük szeretete visszacsalogatott volna, a többi tiszántúli lakosok nem mertek ideköltözni részint a rácok, részint az itt rendelkező császári udvarbíró, Lindner Keresztély Ferdinánd miatt. Új nemzedéknek, földi hatalmasságoktól nem rettegő, mert Istenben bízó nemzedéknek kellett idejönnie, hogy itt új életet teremtsen és e várost a magyar nemzet számára megmentse. S hogy idejöhessen az új nemzedék, az isteni gondviselés egymás után hárította el az akadályokat. 1711-ben helyreállt a béke a magyar nemzet és az osztrák kormány között. Belátták az osztrákok, hogy Magyarországot a magyar nemzet nélkül kormányozni nem lehet. 1712-ben III. Károly király meg is esküdött, hogy a törököktől visszahódított területen a magyar vármegyéket helyre fogja állítani. Gyulára nézve örvendetes esemény volt az is, hogy 1713. április 22-én Lindner Keresztély, a magyargyűlölő császári udvarbíró meghalt. Helyébe szerettek volna ugyan egy másik németet állítani, de az udvari kamara takarékoskodni akart, kimondotta, hogy Gyulára elég lesz egy kamarai ispán is, mert annak fizetése sokkal kisebb, mint az udvarbíróé. E kisebb fizetésre német nem vállalkozott, de vállalkozott egy szegény magyar nemes: Pelsőczy Bálint. E Pelsőczy Bálint nem a híres, gazdag Gömör megyei Pelsőczy családból származott. Ö a Zólyom megyei Korpona közelébe eső Tótpelsőcön született. A szülőföldjétől nem távollévő Selmecbányán volt alkalma tanulnia, s így a budai adminisztráció tisztviselői közé jutnia. A Gömör megyei református Pelsőczyektol különbözött abban is, hogy vagy katolikusnak született, vagy katolikussá lett, mert máskülönben az udvari kamara tisztviselői közé be nem juthatott volna. Mekkora jóindulattal volt ő a magyarság iránt, látszik abból, hogy 1718-ban kamarai tisztviselő létére el mert menni Békés megyei akkori szolgabírájával, Nadányi Miklóssal együtt Cosa Lipót aradi várparancsnokhoz és kérni őt, hogy a gyulai rác katonákat tiltsa el a vármegye ügyeibe való beavatkozástól, neveze173
