Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

A mai Gyula megalakulása

hagyniok azokat. Ennek két nagy oka is volt. Az egyik oka az volt, hogy a bécsi udvari kamara elvette Békés vármegyét a magyar királyi kamarától, vagy miként most mondanák, a magyar pénzügyminiszterségtől és az osztrák tisztviselőktől vezetett budai kamarai adminisztráció alá rendelte. Egyúttal megszüntette a gyulai várban rendesen fizetett német katonaság tartását. Ez az őrség 1701. január havában ki is vonult a várból és abban azontúl a budai adminisztráció tisztviselője rendelkezett. Ez a tisztviselő volt Lindner Keresztély Ferdinánd, a gyulai udvarbíró (provisor). Ez oly nagy ellensége volt a magyaroknak, hogy Békés vármegye alispánját és tisztikarát hivatalos teendőiben akadályozta, a híveiért szót emelő gyulai plébánost, Szatmári Eleket pedig meg akarta 4 öletni. A másik, még nagyobb oka volt, amiért a magyaroknak megint el kellett hagyniok Gyulát, a maros-tiszai határőrség felállítása 1702-ben. A császári kormány a magyarok minden megkérdezése és beleegyezése nélkül kiszakította Magyarország testéből a Maros-Körös közét és katonai uralom alá rendelte. A határőrök német tisztek vezetése alatt mind rácokból állottak, annál is inkább, mert a rácok főpapja, Csernojevics Arzén, az akkor úgynevezett gyulai mezőséget a Maros és Fekete-Körös közt a maga népének követelte. Békés megyében a határőrök számára két állomást rendeztek be: Gyulán és Szarvason. Gyulára rendeltek 1 kapitányt, 7 káplárt, 25 lovast és 75 gyalogos katonát. Szarvasra még többet: 1 kapitányt, 11 káplárt, 75 lovast és 50 gyalogost. Úgy látszott tehát, hogy Gyula teljesen rác várossá lesz. De mint mindig, virrasztott a magyar nemzet fölött az Drökkönélő. Q látta azon rettenetes igazságtalanságokat, amelyeket az osztrákok a császári seregek és a becsődített rácok segítségével a magyar nemzeten elkövetnek és feltámasztotta Rákóczi Ferencet, hogy ezen gazságoknak véget vessen. Rákóczi ugyan megkísérelte, hogy a rác nép vele együtt harcoljon az osztrák elnyomás ellen, de midőn látta, hogy a rácok annál inkább lesznek eszközeivé az osztrák kényuralomnak, midőn megtudta, hogy a rácok iszonyatos kegyetlenségeket követnek el, ártatlan gyerekeket, nőket, öregeket mészárolnak le, ellenük ment, legyőzte és Dunántúlról, valamint a Duna-Tisza közéről kiűzte őket. A következő, 1705. évben a szarvasi és gyulai rácokra került a sor. Rákóczi megengedte hadvezérének Károlyi Sándornak, hogy a gyulai vár ostromára menjen. Károlyi el is indult és először Békésszentandrásnál megverte a Kunhegyes feldúlásából visszatérő szarvasi és gyulai rácokat, azután pedig 1705. május végén eljött a gyulai vár alá. Itt tartózkodott seregével több mint 3 hétig, 1705. május 31-től június 24-ig, de mivel ostromágyúi nem voltak, magát a csupa téglából épült óvárat bevenni nem tudta. Elpusztította tehát a külső várat, elrontott, felégetett mindent a városban, úgyhogy lakhatatlanná tette és elvonult a 172