Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Gyula felszabadítása a török uralom alól

Hogy a rombolás nagyságát megyénk területén szánokban is előtüntessük, felemlítjük, hogy 1566-ban, midőn a török beleült Gyula várának uraságába, 70 lakott helység volt Békés megyének területén. Ezekből 1685-ben, midőn először jelent meg keresztény sereg Gyula vára előtt, már csak 26 volt meg; tehát csaknem kétharmada, s azok között a legnépesebbek Décse, Kondoros, Gerendás, Orosháza megsemmisültek. A megmaradt falvakban is megcsappant a lakosság. 1556-ban például Nemeskerekiben 22 ház volt, 1687-ben csak 12. Köröstarcsán ugyanez idő alatt 4-gyel, Endrődön 15-tel, Egén 6-tal kevesbedett a házak száma, úgyhogy a régi Békés megye területén lakos 20000-nyi lélekből 5000-nél több semmi esetre sem maradt meg. Vegyük még ehhez hozzá azt, hogy a török uralom előtt itt élt lakosság tiszta magyar, ellenben a török uralom vége felé már oláhokkal és rácokkal vegyes - az is oly nyomorult, szegény, hogy 10-20 tallért az egész falu alig tudott megfizetni -, s előttünk áll a török uralomnak átka. Azért epedve várta a magyar nemzet minden hű fia, hogy Magyarország Kánaán földje, Békés megye is megszabaduljon azon népnek rabigájából, mely csak rontani tudott s építeni nem. A szabadulás pedig Gyula vára visszafoglaltatásától függött. Ámde ez nem volt könnyű feladat. Általános a vélemény, hogy a régi gyulai vár legnagyobb erőssége abban állott, hogy hozzáférhetetlen mocsarak közt esett. Ez igaz is, de csak az 1685-95. évekre. Míg a magyarok bírták Gyula várát, való ugyan, hogy Sarkad felől ily mocsarak védelmezték, de ez nem sokat segített rajta, mert afelől nem fenyegette veszély. Ellenben Arad felől, miként azt az 1566. évi ostrom igazolta, nem volt nehéz Gyula várát megközelíteni, sőt a törökök akkoriban még azt is megtehették, hogy a Köröst elvezették a vár árkaitól. Ennek oka nagyon természetes. A régi, népes Gyula város szántóföldeinek egy része éppen a Körös balpartján, Arad felé terült el; továbbá Csaba és Arad felé akkoriban Alabián, Györké, Szélhalom, Szentbenedek, Boldogfalva, Apáti, Püly, Elek, Gyula-Varsánd és Szerhet nevű népes falvak állottak. Ezek nem engedhették, a keresztény földesurak sem akarták, hogy a Körös ez oldalon is kedvére csatangoljon s a szép termőföldek nádas mocsarakká váljanak, az utak ingoványokba vesszenek. Ámde a török nem gondolt a nevezett falvak elpusztulásával. Gyula városában legnagyobbrészt kereskedő és iparos törökség telepedett le, ez pedig nem gazdálkodott, s így bátran megtehették, s meg is tették azt, hogy Gyula várát és városát Csaba és Arad felől is megközelíthetetlen mocsarak környékezzék. A keresztény seregnek tehát Gyula vára körül gyűrűt kellett alkotnia, hogy így azt mindig szorosabbra vonván, a gyulai őrséget kiéheztetéssel kényszerítsék arra, amire más váraknál szokásos, rendszeres ostrommal vitézi elszántság158