Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Gyula felszabadítása a török uralom alól

gal kényszeríteni nem lehetett. E gyűrű egyik pontja lőn Szolnok vára. Ezt a keresztény sereg 1685. október 12-19. közt hódította meg. Még e hó végén megyénk területén is megvetette lábát, elfoglalván a jól megerősített, de lanyhán védelmezett Szarvas várát. Ugyanekkor előnyomult a keresztény sereg egész Gyuláig, de a lakosság és őrség megijesztésén kívül egyelőre egyebet nem tehetett. Sőt, mivel a magyar csapatok nagyon előresiettek, míg a németek megérkeztek, közülük a gyulai őrség so2 kat megölt. A másik pont a Gyulát körülzárolandó gyűrűben ez év december 6-án került a keresztény sereg kezébe, s ez volt Arad vára. A következő év elején Szarvast Heissler tábornok pár száz némettel és 1500 volt kuruccal őrizte. Volt is reá oka, mert Ahmed szerdár éppen azért jött január végén Gyulára, hogy Szarvast visszafoglalja. Terve nem sikerült, mert serege gyenge volt ahhoz, hogy Szarvast megvívja, s azért február végén gyulai táborából Temesvár felé vonult. Szarvas ekként megtévén a szolgálatot, a keresztény seregek még ez év június 2-án lerombolták, a palánkot hidastul együtt fölégették s odahagyták. Az év vége felé Gyula jövendő sorsára nézve megint nevezetes dolog történt. A keresztény seregek elfoglalák Szegedet és Lippát, úgyhogy ettől kezdve a Maros-vonalon Gyula, Borosjenő és Nagyvárad összeköttetését a török birodalommal mindig el lehetett vágni. A törököknek nagy segítségükre volt, hogy Thököly az ő kurucaival legnagyobbrészt Gyulán tartózkodott s fürge lovasaival a török őrség élelmezését megkönnyítette. 1687-ben a gyulai törökök még oly erősnek érezték magukat, hogy a várból egy, a kémlelés végett megjelent keresztény csapat ellen kitörtek, de szerencsétlenül jártak, mert a keresztények őket visszaverték, egész a város kapujáig üldözték, s az éppen akkor támadt köd leple alatt a városba is behatoltak; itt aztán a török őrséget lemészárolták, a házakat kirabolták és felgyújtották; arra azonban nem voltak elegendő számmal, hogy a várat bevegyék, vagy a városban magukat megtartsák, így tehát gazdag zsákmánnyal visszahúzódtak. Gyula megrablása jeladás lett az egész vidéknek elnéptelenítésére. A Marostól egész a Sebes- és Hármas-Körösig az összes lakosságnak ki kellett költözni, hogy ott a gyulai török őrség semmiféle élelemre ne találjon. Ez volt a legnagyobb s legkeservesebb áldozat, melyet Békés megye lakossága a török uralom alól való megszabadulásért hozott. Elzüllött, elköltözött ősi fészkéből s egy-egy községbe a régi lakosok közül alig származott vissza kettő-három, akik meg tudták mondani a néptelenné vált falvak neveit, ki tudták jelölni imígy-amúgy határpontjait. Mezőtúr, Nagybajom s Debrecen vidéke fogadta be a menekülőket s némelyek közülök, mint például az Olyvedi Vad Család, Tokaj vidékére 159