Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Thököly viszonyai Békés megyéhez, különösen Gyulához

"Tömösváratt semmibűi szükséget nem mondanak, mivel igen hódol a szegénység. Gyulát sem mondják szűkösnek húsbűi és pásztormányból (takarmány?). Az tatároktűi sok marhát szerzettek vót (1693-ban a tatárok Debrecen és Nagyvárad vidékét rabolták föl és Gyula mellett tértek vissza) és a jövendőtűi félvén, felfüstölték, de kenyeret pínzen sem árulnak. A pasának, mondják, feles (sok) élése van in reservata (tartalékban.) A jancsáragátűl vett váradi kölcsön két zsák búzát, hogy buzájul megküldjük in dupplo (kétszeresen.)" 57 Horváth Ferenc január 19-én ért Uj-palánkra. Kis csapatának sorsáról Thököly Horváth Ferenc elbeszélése után ezt írja Sándor Gáspárnak: "Horváth Ferenc amely lovasokkal jött, mindinkább tisztekbűi s nős katonákbúi állanak. Újvárosit egy néhányad magával Váradival (Gyulán) hagyta. Török Mihályt, Jaxát 60 lovassal a nagy árvíz a Körösök közé szorította; labancságtúl (királypárton álló hajdúk) nem félti, hanem az ellensígtűl (német hadaktól). Ballá György s Kaszás Pál mintegy 20 lovassal exmissáriusok, épülni (gyógyulni?) mentek; valamint állhatja a szegíny lílek; ott is - elhisszük - elmondatják vélek a hitet (elpártolnak.) A Horváth Ferenccel való hadakban, csak akit tud is, vagyon szá5R zig való kár benne; olyan ítílettel van, hogy aprónként be fog szivárkozni." Thökölynek tehát ezen expedíció belekerült vagy 200 emberébe, ezért nagyon kevés vigasztalás volt az a feles számú Gyuláról és Temesvárról kapott levél, amit Fekete János, Horváth Ferenc őrmestere, már január 19-én megvitt neki Po59 zserolcára. Alighogy Horváth Ferenc eljött Gyuláról, a Szegeden és Debrecenben telelő német hadak meglépéssel akarák Gyulát elfoglalni. Danuár 21-én ért Gyula alá és a fáért kijáró törökökben 27-re valót elfogtak, de "az gyulaiak is nyelvet (egy foglyot) fogván, az nyelv olyat mondott, hogy csak azért jöttek, hogy a Gyula körül való jegeket s vizek állapotját megvizsgálják, mert feles németek gyülekeztek Debrecenben, aki megakarná próbálni őket az jégen." Meg is próbálta volna őket, mert a hadak már meg is indultak, hanem a vizek is éppen ekkor áradtak meg, Gyula víztengerben volt, az egész meglepetésből nem lett semmi; még másfél hónap múlva is emlegeti Thököly: "Hogy az németeket a télen Gyula felé indulásokban az Isten megszégyenítette az is igaz, sok kár volt bennek 61 csak az hideg miatt is." Hanem a gyulai törökök is megijedtek ám. Alig vonult a német sereg szállásaira, máris szaladt egy török le Nándorfehérvárra, onnan meg alkalmasint tovább is, segítségért. Útközben 1694. január 29-én betért Thökölyhez. Rossz híreket hozott: "Ezen Gyuláról jött török desperate (kétségbeesve) beszélt Gyula felől, semmirekellő embernek mondván az ott való pasát, és hogy akár mikor sem árthatott jobban Gyulának, mint most az jégen; kevés török lévén benns, mikor 145